„Sosem tervezek el előre semmit, nem írok dalsorrendet, mindig azt játszom, ami éppen eszembe jut” – Bérczesi Robi július 12-én ismét magányosan lép fel.
Az óbudai Esernyősben minden csütörtökön forró hangulat tölti meg az árnyas Warm-up Udvart. Az akusztikus koncertek sorában július 12-én a hazai underground könnyűzene meghatározó alakja, Bérczesi Robi zenész, énekes és dalszerző lép fel, ám zenekar helyett ezúttal egy szál gitár lesz a partnere.
Miből merítesz mostanában ihletet? Nemrégiben lehetett olvasni arról, hogy az egyfajta védjegyednek számító esőáztatta zenei világod helyett szeretnél az élet naposabb oldaláról is dalokat írni. De az igazi védjegyed mindig is a zenéd és a személyed közti hitelesség és őszinteség volt – szóval, milyen anyagokat tervezel és milyen vágyak vannak még benned, túl a múltidéző feldolgozásokat tartalmazó második albumodon?Való igaz, hogy a hiperkarma soron következő, ötödik albumán 12 boldog, kedves, szelíd, barátságos dal fog szerepelni, mindegyik szándékosan három perces, refrénes, hagyományos szerkezetű. A lemez címe „A Napsütötte Rész” lesz, ezzel is utalva arra, hogy mire számítson a zenehallgató közönség. A dalok szövegei a lelki világomból táplálkoznak, azokból a dolgokból, amik a képzeletemben léteznek. Például azt képzelem, hogy minden ember álmában is él egy életet, ami különbözik az ébren töltött életétől és nekem ebben az álombeli életemben van egy családom, feleségem, gyerekeim, más emberek vesznek körül, mint itt, a valóságban, és igazából kicsit nekik, róluk fog szólni ez az album.
Egy szál gitár, te meg az ének, és a közönség az Esernyős Warm-up Udvarán. Szereted ezeket a közvetlenebb helyzeteket, amikor zenekar nélkül lépsz fel, szinte karnyújtásnyira a hallgatóságodtól?
Nagyon. Mondhatni, mostanában kicsit jobban is szeretem ezeket az egyszálgitáros alkalmakat, mint a zúzást a hiperkarmával. Az se rossz, de az utóbbi időben valamiért jobban élvezem a csendes, emberközeli bulikat. Talán azért van ez, mert ahogy öregszik az ember, úgy akusztikusodik belül.
Gondolom, a korábbi dalok és az emléxel még? dalai azért megférnek egymással majd a koncerten... Lehet, hogy népdalfeldolgozást is énekelsz? Egyáltalán, van olyan dal, amit egy fellépéseden se hagynál ki?
A rengeteg feldolgozás, versátirat, a népdalok, a BlaBla, BioRoBoT és hiperkarma számok tökéletesen megférnek egymás mellett a repertoárban, nem is szeretnék külön kiemelni közülük semmit. Minden koncert más, ugyanis itt a hiperkarmával ellentétben sosem tervezek el előre semmit, nem írok dalsorrendet, mindig azt játszom, ami éppen eszembe jut, vagy hogyha nem jut eszembe semmi, akkor megkérdezem a közönséget, hogy mit szeretne hallani. Ami érdekességet tudok mondani, az az, hogy az egyszálgitáros fellépéseken már jó ideje játszom a készülő és decemberben megjelenő új album dalait.
Van-e esetleg olyan sztorid, élményed, ami Óbudához köt?
Amikor 1996. szeptember 2-án felköltöztem Budapestre, a legelső albérlet, ahol laktam, az Óbudán volt, egészen pontosan Kaszásdűlőn, a Boglya utca 2.-ben. Ezt követte még azóta majd' 30 albérlet, laktam a város szinte minden pontján. Amúgy annyi csak, hogy szeretek Óbudán játszani, a közönség mindig kedves, jó a hangulat és kellemes emlékekkel megrakodva távozok minden koncertről.
