Carterék - azaz Beyoncé és Jay-Z- újabb darabbal bővítették a birodalmukat: a nyár elején csak úgy előrukkoltak egy közös lemezzel.
Amikor valaki realizálja, hogy a The Carters éppenséggel Beyoncét és Jay-Z-t takarja, akkor joggal juthat arra a következtetésre, hogy a két, külön-külön is sikeres előadó együttes produkciója legalább dupla annyira lesz jó, mintha szólóban lennénk. Ez az analógia nagyjából helyes is: az Everything Is Love majdnem negyven percével és kilenc számával pontosan elég hosszú ahhoz, hogy egy önmagában is értékelhető lemez legyen és ne csak amolyan különleges, kollaborációs munkaként tekintsünk rá, de szerencsére nem is amolyan Drake-féle, másfél órás nagyzolás, amin Carterék aztán nagyon megmutatják, mire képesek.
Tényleg csak néhány olyan dal van rajtam ami fillernek érezhető, de még ezeket is simán elviszik a hátukon a jobbára borzasztóan dallamosra megírt alapok, meg persze Beyoncé hangja. A legkiemelkedőbb a lemez második száma, az APESHIT, amit Pharrell Williams jegyez producerként és amin a Migosból kapott egy-két verzét Offset (aki egyébként Cardi B férje) és Quavo is, a hozzá tartozó klippet pedig nem máshol forgatta a Carter házaspár, mint a Louvre-ban. Ami amellett, hogy elképesztően sokba kerülhetett, nagyon menő húzás, ráadásul elég komoly üzenettel bír feketeként a sikerről és vagyonról rappelni egy olyan múzeumban, ahol minden valószínűség szerint a kiállított tárgyak kilencvenkilenc százaléka vagy fehérektől származik, vagy őket ábrázolja - százötven évvel ezelőtt ugyanis Beyoncé és Jay-Z ősei ilyen embereknek a földjein dolgoztak rabszolgaként. ("My great-great grandchildren already rich / That's a lot of brown children on your Forbes list.")
A politikai tartalmú célzásokat félretéve, az külön dicsérendő, hogy ezen a lemezen a hírnév miatt már-már legendássá nőtt zenészek a tökéletesre komponált beatek mögött kitárulkoznak nekünk és nem csak közös sikereikről, de az egymás mellett megélt keserűségeikről is mesélnek nekünk - ugyanúgy van szánva egy fülledt r'n'b dal a szexualitás örömeinek (az albumnyitó SUMMER) mint Jay-Z félrelépésének és a megbocsátásnak (a záró LOVEHAPPY, "Yeah, you fucked up the first stone, we had to get remarried").
Az Everything Is Love Carterék szerelmének, családjának és zenei sikereinek végtelen ünneplése - mi lehet ugyanis ezeknek a legméltóbb megkoronázása, mint egy közös album?
