Gábor és Adrienn képei sokkal többek, mint jól elkapott természetfotók. Úgy közelítik meg a témákat, mint egy precíz, vékony ecsettel dolgozó alkotó, aki mindent milliméterre pontosan kiszámít.

A klasszikus távol-keleti művészetek egyik tézise, hogy a papír fehér, üres része ugyanolyan fontos, mint a kompozíció ábrázoló része – hiszen a papír volt előbb, az ad keretet, teret és helyet a képnek. A finom és letisztult japán tusrajzoknál különösen jól megfigyelhető ez a hozzáállás, hiszen egyik művész sem igyekszik egyik széltől a másikig beölteni a lapot. Minél kevesebb, minél precízebb és minél szebben komponált egy kép, annál nagyobb elismerést vált ki a műkedvelőkből.

A Bakos Gábor és Soltész Adrienn alkotópáros ezt a filozófiát ültette át frissen elkészült – és igen, hófehér – fotóalbumába, ami a Shiro, vagyis Fehér címet viseli. Az album 75 képet tartalmazó, közel két kilós, gyűjteményes, magánkiadású könyv lett. Ami pedig összefűzi ezeket a képeket, az a japán kultúra, a japán természet és a finom, visszafogott ábrázolásmód – illetve a képet ritmusát meg-megtörő, rövid történetek az országban tett túrákról és utazásokról, hogy a néző kapjon egy kis betekintést a kulisszák mögé.

A könyv képei hosszú éveken keresztül több út során készültek el, és végül egy okosan megkomponált keretbe kerültek: bár a természetet és állatokat ábrázolnak, mégsem természetfotók. Vagyis nem csak azok. A könyvben szereplő állatok ugyanis kiemelkedő helyet foglalnak el a japán kultúrában, és már hosszú évszázadok óta szolgáltatnak témát a művészet legkülönfélébb műfajait űző alkotóknak – és kínálnak örök és kortalan, mégis tapinthatóan közeli és múlandó témát a fotósoknak is.

Gábor teljesen mást keres és talál ezekkel a képekkel, mint egy jól elkapott állatportré. Úgy közelíti meg a témákat, mint egy precíz, vékony ecsettel dolgozó alkotó, aki milliméterre pontosan szeretné kiszámítani a kép elrendezését. Addig vár a megfelelő pillanatra, amennyit kell: nem dokumentálni akar, hanem a természet szeszélyes kiszámíthatatlanságát kihasználva alkotni valamit. Valamit, ami folyton ott van, csak megfelelő szem kell hozzá, hogy meglássuk.

Gábor és Adrienn képei hűen és erőlködés nélkül követik a bevezetőben említett filozófiát: akár közel hoznak a képeik, akár távolról csodáltatják velünk a témát érződik rajtuk a könnyedség. Mintha az ő esetükben nem a papír lenne a keret és a tér, hanem maga a fotós, aki nem tolakszik ugyan előtérbe, nem akarja átrendezni és megváltoztatni a művet, de van elég türelmes ahhoz, hogy megmutassa nekünk. Ezt a visszafogott és letisztult szenvedélyt én csak csodálni tudom, mert olyan kitartást és csendes lelkesedést igényel, ami rengeteg befektetéssel jár. Idővel, energiával és tudatossággal, hogy az embernek legyen ereje várni – és pontosan tudja, hogy mire vár.

A Shiro nem csak azért tud egy nagyon érdekes és izgalmas album lenni, mert óvatosan és biztos kézzel hántja le magáról a természetfotó-címkét, hanem azért is, mert végigkíséri egy óvatosan duhaj és nagyon tisztelettudó áhítat, amivel a két fotós az alkotás folyamatához állt. Ezt jó érezni – és ezeket a képeket jó látni.

Mert ezek szép képek, és ez egy szép könyv.

A könyv oldala 

A könyv Facebook oldala.