A képregénykiadást újra profiljába emelő Fumax Kiadó jóvoltából visszatérhetünk Frank Miller neo-noir rémálmába. Ez Marv nehéz búcsúja. Véresen, kegyetlenül, őszintén.
Frank Miller meghatározó képregénysorozata, a Sin City újra felütötte fejét hazánkban, hiszen a nemrég megrendezett Nyári Képregénybörzén felfrissített köntösben tette tiszteletét A nehéz búcsú című kötet.
Marv nehézfiú. És nagyjából pont olyan ronda, mint amilyennek a nehézfiúkat elképzeljük. Mindazonáltal mégis a Basin City utcáit elöntő söpredék kevésbé pokolra való csoportjába tartozik. Habár külseje miatt még pénzért sem tud testi örömökhöz jutni, nőre sosem emel kezet, viszont ha valamelyik nagyszájú gengszter megzavarja a komfortzónáját, nem fogja vissza magát. Valódi áldásként éli meg, amikor a gyönyörű fiatal lány, Goldie ölelő karjaiban tölthet el egy éjszakát. Reggelre azonban a nő halott, Marv pedig túlságosan részeg volt ahhoz, hogy bármire is emlékezzen az estéből. Két dolgot tud. Az egyik az, hogy valaki rá akarja kenni a gyilkosságot, így menekülnie kell. Másrészt pedig azzal is tisztában van, hogy aki megfosztja a világot egy ilyen földre szállt angyaltól, annak bűnhődnie kell.
Frank Miller magányt, elfojtott haragot, bűntudatot és fékezhetetlen erőszakot húz elő a kalapból, majd ezeket gondosan összekeverve a képregényirodalom egyik legcinikusabb bűvésztrükkjét prezentálja. Marv egy vicc. Egy balek, akivel már azelőtt elbánt az élet, hogy bármit is tehetett volna sorsa érdekében. Széthulló mentális állapotát a gyógyszerek egyre kevésbé tartják egyben, Goldieért folytatott bosszúhadjárata pedig jó eséllyel öngyilkos küldetés. És mégis, hiába csúnya, félelmetes, kárhozatszagú és agresszív, Marv valahol mégis szimpatikus az olvasónak. Ez nem is véletlen, hiszen olyan karakterről van szó, aki nem önző haszonszerzésből, politikai pozícióért vagy valamelyik maffia kötelékében tevékenykedik. Egyszerű, hétköznapi örömökért, a feledhetetlen, a tökéletes éjszaka emlékéért küzd. Mert valaki ezt a hibátlan élményt, a sötétség birodalmának eme egyetlen apró fénysugarát megszentségtelenítette, amikor elvette a fiatal lány életét, és Marv nem az a fickó, aki számonkérés nélkül továbbáll.
Ahhoz, hogy az élmény átható és sokrétű legyen, Frank Miller belső monológokra építi a narratívát. Marv repedezett tudatába nyerhetünk betekintést, amint a csalfa igazságért harcoló férfi megkísérli összerakni a nyomok kirakósát, értetlenül próbál rájönni, hogy megkínzott ellenfele miként bírja sikítás nélkül, vagy egyszerűen csak köszönetet mond a hosszú aszály után leszakadó, megtisztító esőért. A nehéz búcsú olyan, mint egy fiktív, de annál hitelesebb pszichoanalízis. Egy tokkal-vonóval, tetőtől talpig tökéletesen és alaposan kitalált karakter, mintha rendelőnk kanapéján fekve mesélne magáról, olyan őszinteséggel nyílik meg. Minden gyengeségét, esendőségét és hibáját szolgálatunkra bocsátja. Kezdjünk vele, amit akarunk.
Mi pedig elégedetten bólintunk, ahogy a kirakós lassacskán összeáll, Miller pedig felfedi a Sin City homályában megbújó, bestiális bűnöket és az eszelős, kegyetlen gyilkosokat. Mindeközben nem csak Marv erőszakos, ugyanakkor szerethető karaktere kontrasztos. Maga, a történet egésze is az ellentétek melegágya. Ezek tarják össze, formálják mesteri alkotássá. A modern noir hatásba ágyazott, egyedi illusztrációkban az éjszaka koromfekete színei között dacolnak sorsukkal a sápadtan ragyogó fehérben megjelenő figurák. Az angyalok és a démonok.
Mert Basin City olyan hely, ahol a káosz démonai mellett az élet szebbik oldala is próbál gyökeret verni. Goldie-t azonban úgy veszik el a világtól, mintha csak egy éppen nyílni kezdő, gyönge virágot szakítanának le. Szomorú felismerés, hogy Marv önbíráskodó igazságszolgáltatásának dacára a bűnös város megváltása még valószínűleg nagyon sokáig várat magára.
