A jövő itt van és sosem lesz vége - SOPHIE első nagylemezén megmutatja, milyen az előremutató popzene 2018-ban.
Mark Fisher Ghosts of My Life című könyvében többek között arról is ír, hogy ritka ma már az igazán innovatív, mindent gyökerestül megújító zene: míg az előző évtizedekben sorra jöttek az újabbnál újabb zsánerek, az utóbbi 20 év inkább ezeknek az összemosásáról, hibridizációjáról szól. Mark Fisher sorai mögött nem kell amolyan "bezzeg az én időmben" - szerű, az idősebb generációra olyannyira jellemző panaszáradatot keresni: helyette elég precízen leírja, hogy milyen társadalmi-gazdasági tényezők miatt alakult így. Ettől függetlenül a skót producer első nagylemezét még valószínűleg Fisher is elégedetten hallgatná, sőt, talán még azt a megállapítást is tenné, hogy ez itt bizony tényleg újító.
A skót SOPHIE munkásságához nagyon sokáig arcot sem lehetett társítani - a PC Music egyik fő embere volt ugyan, de csak plasztikus-tökéletes beatjeit ismertük, őt magát nem. Végül a lepel nagy nehezen lehullt és megnyugodhattunk, hogy a zenénket még nem robotok készítik (bármennyire is erre utalt minden jel). SOPHIE PC Music-os anyagai igazi rágógumi popszámok voltak, tele energiával és elidegenüléssel. Első nagylemezén a rá jellemző stílust gyúrja egye furán vaporwave-s, néha r'n'b-s hangdarabkákkal, hol meg olyan ipari brutalitással rendelkező ütemek kerülnek elé, hogy szó szerint fejen csap az egész. Nem is nagyon sorolható be ez a lemez bármilyen műfajba, vagy lehet, hogy éppenséggel de, egy maga által alkotottba, legyen ez avantgárd pop vagy fura klubzene vagy bármi más. Emiatt nem is fogja mindenki szeretni, de teljesen megéri nyitott fülekkel és aggyal közelíteni efelé az experimentális hanghalmaz felé.
Ugyanis ahogyan a lemez hivatalos YouTube videója alatt egy kommentelő írta: "sophie is pushing us towards the cyberpunk queerwave screech synth death kpop future we deserve".
