Bonnie és Clyde félkegyelmű örökösei bank helyett csecsemőt rabolnak. Felemás érzéseket vált ki Csuja László Karlovy Varyban különdíjjal kitüntetett filmje, a Virágvölgy.
A történetmesélő médiumokra leselkedő egyik legbaljósabb veszély az unalomba fulladás lehetősége. Keserű érzés, amikor a moziban ülve önfeledt belemerülés helyett újra meg újra az óránkra pillantunk, a felszabadító stáblistára várva. Csuja László szerencsére észrevette a jelenetkoreográfiái között bujkáló vontatottság mumusát, és bölcsen rövidre szabta a játékidőt. A Virágvölgy mindössze nyolcvanöt perces, és ennél többre nincs is szükség, hiszen egy kevés panelből építkező, egyszerű alkotásról van szó, amelyet értelmetlen lenne túlságosan hosszúra nyújtani. Azért a léc néha-néha megrezeg, sajnálatosan pont a társadalomkritikus drámai jelenetek esetében. Ezekbe viszonylag kevés kreativitás szorult, a rendező pedig hajlamos a kelleténél kicsivel többet időzni a társaságukban. Ezért is örülhetünk annak, hogy a Virágvölgy nagyrészt dinamikusra vágott, kis túlzással még pörgősnek is nevezhető bűnügyi filmként igyekszik érvényesülni.
Mert bűnügy bizony akad ebben a történetben, sőt mi több, a konfliktus kiváltójává és fő mozgatórugójává válik. Ám a törvényszegést ezúttal nem aljas szándék, gonoszság vagy haszonlesés eredményezi, hanem a puszta jó akarat és a meggondolatlanság különös ötvözete. A napról napra élő, "ahogy esik, úgy puffan" életfilozófiát követő Bianka (Berényi Bianka) épp egy parkban ücsörög, amikor feltűnik neki egy kisbabája kocsiját rángató, a síró gyermekkel türelmetlenül üvöltöző anya. Az asszony egy ideig nem figyel, a csecsemőt megsajnáló lány pedig elszalad a babakocsival. Magáénak hazudja a gyereket, az értelmileg visszamaradott, orvosai szerint önálló döntéshozatalra képtelen Laciban (Réti László) pedig partnerre lel, hiszen a fiatal férfi szemrebbenés nélkül vállalja, hogy magára ölti az apa szerepét, és szárnyai alá veszi Biankát, na meg az elrabolt babát.
A Virágvölgy egymástól igencsak különböző, de mégis nagyon hasonló karaktereket boronál össze. Bianka nem érzi az élet súlyát. Számára csak az a fontos, hogy mindig történjen valami. És ha már történik, akkor az a valami akár jó dolog is lehet. Laci is egyszerűen látja a világot, sok mindent nem fog fel belőle, és meglehetősen befolyásolható figura. Értelmi képességei nem elegendőek ahhoz, hogy saját lábon álljon, így nagybátyja gyámsága alatt kell élnie. Bianka a túlzott szabadság szerelmese, csak sodródik az árral, így igazán senkihez sem kötődik, míg Laci rá van kényszerítve arra, hogy mindig függjön valakitől. De mégis, ha különböző okokból is, mindkettejük számára elveszik a világ és az emberi élet komplexitása. Csak az szimpla szépségeket és a szembetűnő fájdalmakat látják meg. Ez az áldásuk és a levetkőzhetetlen átkuk is egyben.
Ám a felelőtlenség és a behatárolt felfogóképesség dacára ezek a karakterek bizonyítják, hogy képesek gondoskodóan és empatikusan viszonyulni egy másik emberi lényhez. A pelenkacserélés, a babafürdetés és a közös játék képsorai ijesztőek, hiszen tudjuk, hogy hőseink egy édesanyjától elrabolt gyermeket dajkálnak. Ugyanakkor nagyon emberközeliek is ezek a jelenetek, mert általuk a Virágvölgy különleges érzékenységről tesz tanúbizonyságot. Megmutatja, hogy a társadalom szövevényes hálóját értelmezni képtelen személyek is képesek lehetnek komplex érzelmek közvetítésére és megélésére. Bianka és Laci a törvény elől menekülő bűnözők, gyerekrablók, később pedig még lakókocsitolvajjá is válnak. És mégis: érintésüktől egyből megnyugszik a kisded, aki korábban minduntalan sírva üvöltött a babakocsit rázó édesanyjával. Mintha Csuja László azt üzenné, hogy a sors olykor (vagy épp oly sokszor) zokszó nélkül osztja el igazságtalanul az értékeket. Van olyan, akinek jut anyagi háttér és biztos lakhatás, de képtelen másokról megfelelően gondoskodni. És akad, aki a szívét-lelkét kiteszi, ha szükség van rá, de életkörülményeiből és gyenge adottságaiból következően nem tud tartósan biztonságos környezetet teremteni.
Csuja László jó érzékkel megtalálta főszereplőit. Berényi Bianka és Réti László között természetes kémia fedezhető fel. Szépen simulnak bele közös jeleneteikbe, együttműködésük gyakran egészen megindító élményt generál. A film vége felé látható karaoke-jelenet egyértelműen az alkotás csúcspontja. Sajnálatos, hogy a mellékszereplők felkutatására és az irányításukra szolgáló színészvezetésre érezhetően nem jutott elegendő energia. Meglepően gyakran érkeznek kifejezetten amatőr pillanatok, amelyekben az egyes szereplők elrontják a szövegüket, félbehagyják, és újrakezdik a mondatot, vagy éppenséggel gyanúsan nagy szüneteket tartanak, mintha a szövegkönyv következő során gondolkodnának. Természetesen nem a színészi bakikkal van a probléma, hanem azzal, hogy ezek belekerültek a film végleges verziójába.
Mindent egybevéve tehát elmondható, hogy lehetett volna még csiszolni az összképen, mielőtt az önzetlenség és a bűn megrendítően ellentmondásos koncepcióját kitárgyaló Virágvölgy mozikba kerül, viszont ebben a formájában is kifejezetten érdekes alkotás. Messze nem képviseli a magyar film jelenleg is zajló reneszánszának élvonalát, de egy esélyt érdemes adni neki. Nem hosszú, nem fárasztó, és megvannak a maga nagy pillanatai.
Csuja Lászlóval Bognár Éva beszélgetett a Kultúrpart Trend Fm-en futó rádióműsorában augusztus 1-én:
A Virágvölgy adatlapja a Mafab - Magyar Filmadatbázis oldalán.
