Római tanulmányúttal járó alkotói pályázatot hirdetett a kilencvenedik születésnapját ünneplő Római Magyar Akadémia. A pályázat egyik nyertes párosával, Eke Angélával és Páder Petrával beszélgettünk.
A pályázat címe „…bőröm alatt viszlek haza, Róma…” Csorba Győzőtől származik, a költő 1947/48 telén vetette papírra, amikor több hónapot töltött a Római Magyar Akadémián. Ugyanekkor volt lakója a háznak Weöres Sándor, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Hantai Simon, Reigl Judit és a korabeli magyar művészet és tudomány több jeles személyisége. Római tartózkodásuk során barátságok szövődtek, új művek születtek, és olyan élményekkel gazdagodtak, melyek a következő években is elevenen hatottak. Annál is inkább, mert az 1948 tavaszán hatalmi szóval hazarendelt ösztöndíjasok többségének aztán hosszú évekig nem volt módja visszatérni sem Rómába, sem Itáliába, sem Európába – idézte fel az akadémia.
Az RMA történetének erről a különleges epizódjáról kíván megemlékezni a kiírt alkotói pályázattal, melyre olyan alkotók jelentkezését várták, akik szabadon választott formátumban, szabadon választott eszközökkel (színház, film, zene, irodalom, képzőművészet) feldolgozzák az RMA-hoz kötődő 1947/48-as eseményeket, illetve továbbgondolják az akkor született műveket. A zsűri – Juhász Anna kulturális menedzser, Puskás István, az RMA igazgatója és Török Tamara, dramaturg, irodalomtörténész – által kiválasztott legjobb három pályázat alkotói lehetőséget kaptak arra, hogy a helyszínen tíznapos tanulmányúton tájékozódjanak, további inspirációkat gyűjtsenek, dolgozzanak a projektjeiken.
Eke Angéla és Páder Petra színésznők Rómából hazatérve Bognár Évának meséltek útjukról a Kultúrpart Trend Fm-en futó rádióműsorában augusztus 22-én:
Eke Angéla és Páder Petra Kapszula című nyertes projektjét annak összművészeti jellege teszi különösen érdekessé, a performativitás, a vizuális művészet és a hangkollázs elegyeként létrejövő előadás kapcsolatokat teremt a pályázat témájául választott korszakhoz köthető műalkotások, az azokat létrehozó alkotók valamint a jelekor művészete, a kortárs közönség között, de olasz–magyar kontextust is sző. Az összetett történet a központi metafora több jelentését bontja ki, az időbe, a testbe, a kultúrába, a történelembe zártság szituációját jeleníti meg.
