A Felső Tízezer második nagylemeze még profibb, még gitárközpontúbb – és még szomorkásabb.
A Felső Tízezert butaság lenne az egyik legtehetségesebb magyar énekes-dalszerző, Sallai László szólóprojektjeként emlegetni - ennek a bekategorizálásnak valószínűleg ő maga sem örülne túlzottan. Amellett viszont, hogy Balogh Gallus gitáros és Hromkó István dobos is vélhetően beletették a magukét a Majd lesz valahogy dalaiba, a szövegek elég erősen biografikusnak hatnak.
Sallai Laci egy interjúban úgy fogalmazott a lemezzel kapcsolatban, hogy annak egy teljes magánéleti krízis a kiindulópontja, aminek közepébe rögtön bele is dobják a hallgatót a Jegyzet magamnak című albumnyitóval. Ez pedig tökéletesen megadja a Majd lesz valahogy alaphangját: a vidám gitártémák mellett Laci igazán cinikusan, néha az önsajnálatba kissé a kelleténél jobban belemélyedve gyártja a narrációt saját életéhez, mintha csak kívülről figyelné azt. A szomorkodás pedig nem feltétlenül baj, hiszen sosem veszi annyira véresen komolyan magát, hogy az kellemetlenné váljon. Ráadásul bizonyos élethelyzetekről olyan univerzális tapasztalatokat fogalmaz meg, hogy az egyszeri (meg többszöri) hallgató egy idő után simán azon kapja magát, hogy egy tetszőleges, részeg hétköznap este úgy sétál haza a törzskocsmájából, hogy valamelyik refrént dúdolgatja. (Ezt a sort véletlenül sem egy megtörtént eset ihlette.)
Az első dal után pedig elindul a sztori, ami Laci szerint egyébként abszolút pozitív végkicsengésű: a címadó Majd lesz valahogy bár elsőre nem hangzik úgy, de fordulópont a protagonistánk életében. Van előtte még sok kiváló dal, többek között az Anya miattad sír, ami abszolút a lemez legjobb száma, egy elsietett és kezdetektől elcsúszott kapcsolat története, Az első napokban, vagy A Mentő, a rendőr, a tűzoltó, ami vélhetően ugyanannak (ugyanahhoz?) a személynek szól. De ott a Mindennek el kell múlnia is, amit múlhatatlan, sosemleszvége vonzalmaktól szenvedés közben érdemes betenni Spotify-on. (Vagy esetleg kazettán, mert úgy is megvásárolható a Majd lesz valahogy.)
Nagyon jó hallani, ahogyan a Felső Tízezer egyre összerakottabb és őszintébb is lesz - a Normális élet szintijei már nagyon kilógnának itt az összképből. Ez viszont nem baj, mindig nagyon érdekes szemmel követni, hogyan fejlődik egy zenekar - nekünk is, akik már rajongók, meg majd azoknak is, akik csak egy török szappanoperára akartak rákeresni, de helyette rátaláltak erre a cikkre, meg az új kedvenc zenekarukra.
