Élő műemlék címmel nyilvános konferenciát rendeznek a Pesti Vigadóban szeptember 6-án és 7-én a műemléki rekonstrukció témakörében.
Az utóbbi tíz évben Magyarországon is felerősödött a társadalmi és a szakmai párbeszéd, és gyakran van vita arról, hogyan nyúlhatnak az építészek és megrendelőik a műemlék épületekhez?
Az MMA konferenciája a társadalmi és szakmai párbeszéd elmélyítését, az eltérő álláspontok higgadt kifejtését tűzi ki céljául. A műemléki szemlélet változásának korát kívánja bemutatni a gyakorló építészek megközelítésében, valamint a kérdés esztétikai és társadalmi háttérproblémáit elemezni az elméleti szakemberek segítségével.
Az UNESCO és az ICOMOS állásfoglalásaiban, chartáiban az utóbbi három évtizedben jól követhető a műemlék, a kulturális örökség, a történeti városi táj fogalmainak átalakulása, amely a társadalmi igények és a műemlékhez való viszony folyamatos változását jelzi.
Van-e köze a területén található, sajátnak tekintett, műemlékéhez egy helyi közösségnek, például egy önkormányzatnak, s lehet-e ezáltal köze saját múltjához?
Milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy elfogadhatóvá váljon a rekonstrukció eddig elutasított megoldása egyes műemlék épületek, vagy együttesek használatában?
Sulyok Miklós művészettörténész Bognár Évának mesélt a konferenciáról a Kultúrpart Trend Fm-en futó rádióműsorában szeptember 5-én: