Két dátum keretezi negyven éves ismeretségünket, ma már mondhatom így: barátságot nevelgető, közös sorsunkat.
1978-ban megalkottad „nomád” nemzedékünk első hazai népzenei lemezsorozatának – akkor formabontónak számító – borítóterveit. A másik időpont 2018. július 14., emlékezetes utolsó beszélgetésünk Iszkázon, édesapád szülőházában. Ahol meghívásodra koncertet adtunk az aranypénz-térdű szeretők emlékére.
Az új népművészeti mozgalomban önként vállalt, hasonló szerepünk, s atyáink jó barátsága is szorosra fűzte köztünk a kötelékeket. Tudtunk egymás munkáiról, figyeltünk a másikra, még ha ritkán is ültünk le borozgatni egy jót. Hiánypótló könyvetek, a Jelképtár ma is alapmű, címlapterveid is mind ihletett remekművek. Szüleid köteteit is csodálatos köntösbe bújtattad, hagyatékuk precíz, gondos kezelője voltál.
Számomra öt évvel ezelőtt okoztál igazán nagy örömöt, amikor irodalomtörténész apám több száz oldalas emlékkönyvét megtervezted a címlaptól a tartalomjegyzékig. Tapasztalataidnak, tehetségednek nagy hasznát vettem akkor, és örökre hálás maradok tanácsaidért, javaslataidért. Csak egyet hagy idézzek a munka során feljegyzett észrevételeid közül:
„Vannak bizonyos következetlenségek, hogy ki van benne és ki nincs, pl. Aczél van, Lukács nincs, pedig az se volt kisebb gazember.”
Voltak közös terveink, melyek már nem valósulhatnak meg ezen a földön, ahogyan sok más egyéb tennivalód is bevégzetlenül hagytad hátra.
Távozásoddal nemcsak gyönyörű családod árvult el, hanem az általad 1975-ben, szüleid óbudai lakásán alapított, Gyümölcsoltó alkotóközösség és a Nagy László szellemi örökségét ápoló alapítvány is „gazda” nélkül maradt. A HITEL folyóirat és a Bethlen Gábor Alapítvány is sokáig szenvedi majd hiányodat.
A férfiak nem siratnak. Ez a szerep a nőkre osztatott. Míg a tradicionális bölcseletlíra, vagy sorsköltészet egyes darabjai, mint a vitézi énekek, katonadalok, rabénekek, pásztornóták csak férfiak torkából hangzanak hitelesen, a bölcsődal és a sirató a nőké marad, amíg a világ világ.
Hatvanöt évet éltél Bundi, élj vidáman odaát!
Egy dalommal búcsúzom tőled. Asszonyok hangján.
ÉLET-HALÁL NÓTA
A Nagyvárosi bujdosók c. albumról (3’35)
Kegyetlen a Halál
Mégis játszunk vele
Kegyetlen az Élet
Alig bírunk vele
Az egyik egy kendő
Sötétbe zárt öröm
Megzendül az ég is
Ha szorosra kötöm
A másika piros
Lobbanó pántlika
Mezők megújulnak
Ha azt a szél fújja
Fekete és piros
Zúgjatok harangok
Isten irgalmára
Nagyon kicsi vagyok
Siralmas a világ
Nekünk bűnösöknek
De még siralmasabb
Kik sosem vétkeznek
Mert minden bűn alól
Lészen feloldozás
De a tiszták sorsa
Magukra maradás
Nagy András grafikusművésztől, könyvtervezőtől szeptember 13-án, csütörtökön 11.15-kor veszünk végső búcsút a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójánál.
