„Úgy nem lehet, hogy a planétát hülyének tartjuk, a csillagos eget dekorációnak, az állatokat meg butának!“ Baksa-Soós János
Vannak dogok, amikről nem nagyon lehet íni. Aki ismeri Baksa Soós János, alias Január Herceg Továt, az tudja, milyen, aki nem, annak hiába mesél az ember. Most 70 éves. Tényleg? Ez bizony semmit nem mond el róla. Ha azt mondom, egy másik planétáról való ember, akkor is csak gyenge laudációs fordulatra tellett. Tisztelt Mindenki! A másik planétáról való ember 70 éves! Soha nem volt ennyire távol tőlünk. Nem tudtunk róla semmit, és most sem tudunk róla semmit. Tekintve, hogy az ember nemigen találkozik olyannal mint ő e földi létben, nemigen lehet mihez hasonlítani. Harlekin ő talán, Shakespeare talán írhatna róla. Baksa Soós János most visszahúzódott abból a világból, amelyben találkozhattunk. De ő mindig és eleve vissza volt húzódva valamiképpen. Csak akkor kihallatszott belőle, hogy mit gondol a világról. Mindig meglepőt és mindig felemelőt. Onnan a szabad nevetés, ami nyomában ébredt. Egyszerűt és a legtermészetesebbet. Hibátlant, mert egyszervalót. Aki imegsmerte, megláthatott valamit a világ természetéből, ami mindig is rejtve van, feledés alatt tartott, de Baksa a pillanat tört része alatt volt képes elővarázsolni, mint bűvész a nyulat, a világ jó lelkét. Szóval akkor ilyen mégis van ebben a világban, ilyen, amit csak titokban mer hinni az ember? Lehetséges? Ilyen, mint Január herceg? Van is, meg nincs is. Úgy, mint most ő. Isten éltesse az ő úttörő művész-lelkész lelkét!
„ Szemben a folyó
túlsó partján
mogyoró reketye
tarkál a fényben
Az örökkévalóság
tempójával
kanyarodott a
nagy folyó.
Sándor nézte a vizet
és vele egyszerre
elsóhajtotta magát
Később mikor már
csillagos volt az ég
énekelt Sándor
és sétált hazafelé…“
Baksa-Soós János
