Jones kezében a világ, de arról, hogy a világ örül-e ennek, igencsak megoszlanak a vélemények.

Az Agave Könyvek jóvoltából évek óta olvashatjuk Philip K. Dick történeteinek legfrissebb, igényes kiadásait. A sci-fi műfaj egyik legjelentősebb szerzője komplex jövőteóriákból, az emberiséget megalkuvás nélkül értékelő filozófiából és izgalmas cselekményekből gyúrt halhatatlan életművet. A nagy karrierben fontos részt képez a Jones kezében a világ, amely eredetileg 1956-ban látott napvilágot. Az idén szép borítóval, magyar nyelven a könyvesboltok polcaira pakolt sztori az évtizedek alatt mit sem veszített aktualitásából és hatásosságából.

Philip K. Dick ilyennek látta az emberek jövőjét, a mi jelenünket. A huszonegyedik század első éveiben játszódó cselekmény szereplői egy nemrég lezárult, súlyosan pusztító háborúra tekintenek vissza. A sugárzás következtében korábban nem látott, mutáns egyének jelentek meg, ráadásul az űrből különös életformák potyognak a földre. Az óriási egysejtű lényeket szimplán csak úgy hívják: a lomhák. A furcsa jelenségekkel tűzdelt világ társadalmában immáron a relativizmus rendszere uralkodik. Aki a saját álláspontját abszolút igazságként hirdeti, ellenséggé válik. Ezt a meghatározást jócskán kimeríti a vásári jövendőmondóként megjelenő, majd hatalmas társadalmi mozgalmat építő Floyd Jones, aki előre látja a jövőt, pontosabban az elkövetkező egy évet.

Dick számos téren zseniális, ám ha regényírói művészetének egyetlen vonását kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy kiválóan tudott összetett, sokrétű jelenségek egész csoportjáról beszélni rendkívül tömören, de mégsem felületesen. A Jones kezében a világ ékes példa erre, hiszen a kötet még a kétszáz oldalas terjedelmet sem éri le, ám a remekül megszerkesztett történet a nem túl távoli jövő jó pár lehetséges problémájára ráirányítja a reflektorfényt. A nukleáris háború veszélye és a világot relatívan látó disztópia mellett teret kap a földönkívüli létformákról szőtt képzelgés, valamint az emberi faj lehetséges evolúciója a huszonegyedik században és azon túl. A szerző mindezt hiányérzet nélkül, alaposan kifejti.

Ám a regény nem válik a fiktív jövő és az elképzelt majdani társadalom száraz tanulmányává, hiszen Dick többnyire pörgős, izgalmas cselekménybe ágyazva értekezik a szociális problémákról. A relativizmus rendszerét és a Jones által megteremtett kultuszt belülről ismerő, a különböző ideológiák magjaiból érkező szereplők interakcióit olvasva ébredhetünk rá arra, hogy az emberiség még a nukleáris világégés után sem képes hatékonyan kezelni a csoportok között felmerülő konfliktusokat. Helyette elnyomással, árulással és fanatizmussal reagál mindarra, amit nem ismer vagy nem ért.

Az ép ésszel fel nem fogott, titokzatos, ezért ijesztő elemek jelen esetben a lomhák. A veszélytelennek és céltalannak tűnő űrbéli lényekben egyesek a tudományos fejlődés lehetőségét, mások viszont idegen inváziót vélnek felfedezni. De vajon mit lát Jones a jövőben? Abban az egy esztendőben, amelyet különleges képessége okán már a többi ember előtt megismer. És mi a szerepe mindebben annak a csapat mutánsnak, akiket a tervek szerint hamarosan a Vénuszra telepítenek? Dick ezekből a felzaklató részletekből és sokféleképpen értelmezhető kérdésekből alkot stíluselegyet a sci-fi világán belül. Részletesen kidolgozott jövőképében az űrutazás legalább olyan fontos részlet, mint az előre látott jövő megmásíthatatlansága. A fő cselekményszál és a leglényegesebb szegmensek mellett ráadásul a futurisztikus világot színesítő, kisebb részletek ábrázolásával is foglalkozik, így a repülő taxikra, a pincérek által felszolgált heroinra és a nemüket változtatni képes előadóművészekre is rávezeti figyelmünket.

Ez a nemegyszer szürreális látomásra hajazó jövőteória szép ívet leírva válik teljessé, mélyrehatóvá és tanulságossá. Zárójeleneteiben még azok a részletek is fontos szerephez jutnak, amelyek korábban túlságosan mellékesnek tűntek. Sok mindent elmond a huszadik századról az, hogy az '50-es években Philip K. Dick ilyennek képzelte el a nem túl távoli jövőt. A vízió beteljesülése egyelőre késik, ám a Jones kezében a világ által felvetett problémák mai szemmel olvasva is valós lehetőségnek tűnnek, a megrajzolt jövőkép pedig ijesztően hitelesnek tetszik.