Kortárs lengyel képzőművészek válogatott alkotásai érkeznek október 9-én Óbudára. Katarzyna Habert, az Apteka Sztuki galéria kurátorát kérdeztük a kiállítás kapcsán.
A Born to hang – Lebegésre teremtve című tárlat az Esernyős Galéria szervezésében a Visegrad Contemporary kulturális fesztivál keretében lesz az Art Market Budapest 2018 kísérőeseménye, hogy egyfajta keresztmetszetet nyújtson a mai lengyel képzőművészetről. A művészeti anyagokat két varsói galéria, az Apteka Sztuki és a Le Guern munkatársai válogatták, elsősorban a festészet, a grafika és a szobrászat progresszív irányaira koncentrálva.
Ön a Varsói Egyetem Művészettörténeti Karán végzett, kurátorsága mellett műkritikus, egyetemi előadó, és a WarsawByArt művészeti fesztivál ötletadója, tehát jól ismeri a lengyel képzőművészeti világot. Hol helyezkedik el ebben az Apteka Sztuki és a Le Guern?
A két galéria a lengyel művészeti szcéna két ellenpólusának mondható. A 2004-ben létrejött, magántulajdonban lévő, tehát saját finanszírozású Le Guern Galéria a feltörekvő kortárs lengyel és nemzetközi művészeket mutatja be, köztük a nehezebben befogadható és a fiatal alkotókat is. A 2007-ben alapított Apteka Sztuki pedig egy Európában is egyedülállónak számító innovatív szociális projekt, hiszen az intézményben fogyatékkal élő munkatársak is dolgoznak. Éppen emiatt a háttér miatt a fiatal művészek népszerűsítésre mellett arra is törekszünk, hogy lehetőségeink szerint elősegítsük a kulturális korlátok és berögzült sémák ledöntését.
A kortárs lengyel művészet befogadásakor arra törekszenek, hogy átfogó palettából válogassanak, vagy egy-egy fontosnak tartott szempont alapján keresnek műtárgyakat?
Befogadó szemléletű galéria vagyunk, de önálló kurátori koncepcióval, egyaránt bemutatunk szakmailag kiforrottabb és ösztönösebb műveket is. A kiállított művek csaknem fele külföldi művészek alkotása, amivel szeretnénk a lengyel közönség látókörét bővíteni. Több korosztályból való alkotóval és többféle műfajjal foglalkozunk. Szeretünk kísérletezni, és szeretnénk az állandó alakulásban lévő kortárs művészet minden aspektusát a lehető legdinamikusabb formában bemutatni.
Mennyire nehéz Varsóban egy galériát fenntartani? Lengyelországban a fő gyűjtők inkább magánemberek vagy inkább múzeumok, intézmények?
Bár a 20. században sikerült visszaszorítani a cenzúrát a helyi művészetben, a nemzetközi művészeti vérkeringésben mégsem sikerült méltó helyet elfoglalni. Lengyelországban elég nehéz egy galériát fenntartani. A műgyűjtés nem a középosztály világa, rendkívül polarizált. Egyrészt vannak intézményes beszerzések, másrészt egymást érik az olcsó aukciók, így Lengyelországban az a fura helyzet állt elő, hogy az emberek közvetlenül, a kurátorok és galériák jóváhagyása, szakmai véleménye nélkül juthatnak műtárgyakhoz. Aukciókra kizárólag a könnyen eladható alkotások jutnak el, nincs semmiféle motiváció a fejlődésre, kreativitásra, csakis a mennyiség számít. Ez pedig tönkreteszi a piacot. A kultúra társadalmi ügy, alapvető társadalmi igény kellene, hogy legyen. A lengyel kulturális piac azonban meglehetősen szűknek, szerénynek mondható. Talán műveltségbeli, talán a kultúra iránti felelősségvállalás hiánya miatt kicsi az érdeklődés a képzőművészet produktumai iránt, ezért a befektetők sem aktívak, nem látnak üzleti lehetőséget a kultúrában, hiszen egy műalkotást nem lehet leírni az adóból, áfa-kedvezmény sem jár utána, és lehetne tovább sorolni.
Magyarországon kívül van-e más V4-es országbeli galériával együttműködésük? Egyáltalán hogyan látja, a közös kulturális hagyományok miatt a lengyel művészetkedvelők körében népszerűbbek a szlovák, cseh vagy magyar alkotók, más európai vagy azon kívüli régiókhoz képest? Illetve fordítva, a V4-es országokban jobban értik, érzik, szeretik a lengyel művészetet, mint máshol a világban?
A V4-es országok közül eddig Magyarországgal van komoly kulturális kapcsolatunk. A történelem során a katolikus és protestáns országok művészete másként alakult, vannak különbségek, egyezőségek és preferenciák. A lengyel kultúra fejlődése inkább a magyar és szlovák viszonyokhoz hasonlítható, míg a cseheknél mindig is megfigyelhető volt a német befolyás. A protestáns múlttal rendelkező országokban a lengyel kultúrát leginkább a romantikus jelzővel szokták illetni, és ez nem feltétlenül számít pozitívnak. Kétségtelen, a lengyel művészet erősen figuratív. Az absztrakció inkább az organikus művészetre jellemző. Mi jobban értjük a magyarokat és a szlovákokat, mint a németeket, ez egyrészt a másfajta humornak is köszönhető. A budapesti Art Market-en 2013 óta veszünk részt, és az a tapasztalatom, hogy a magyar közönség lelkesen fogadja, szereti és érti a lengyel művészetet.
Az óbudai Fő téren található Esernyős Galériába érkező kiállítást milyen szempontok alapján állították össze?
Az alkotások mindegyikében felfedezhető a keleti hatás, leginkább a japán jegyek. Elżbieta Banecka és Wojciech Tylbor-Kubrakiewicz rajzai a keleti szertartásosságot, míg Magda Fokt alkotásai konkrét japán kompozíciós elemeket mutatnak. Kama Jackowska a japán kalligráfiát használja, Robert Jaworski a keleti filozófiának az élő szervezetek egymásra való kölcsönhatását, kapcsolódását vizsgálja. Művei organizmusok, melyek a világegyetem részeivé hivatottak válni. A legszokatlanabb Darek Korol korommal festett képei, melyek a buddhista homokmandalák mulandó jellegét idézik. A zen kolostorok falán olvasható szútra juthat róluk eszünkbe, amelynek lényege, hogy mindent az üresség határoz meg, semminek sincs kezdete vagy vége, semmi sem hibátlan, semmi sem tökéletes vagy tökéletlen, és ebben az ürességben nincs forma vagy észlelés, nincsenek nevek, sem fogalmak vagy tudás. És talán ez a letisztultság és befejezetlenség az, ami szinte valamennyi alkotásban visszaköszön valamilyen formában.
Melyik alkotásokat érezték kurátortársával a legerősebbnek? Lehet-e a kurátornak személyes kedvence egy kiállításban?
Jómagam és a Le Guern Galéria tulajdonosa, Agata Smoczynska fiatal és középkorú, ám jelentős művészi múlttal rendelkező alkotók műveit kerestük ebbe a válogatásba. Jól tükrözik a lengyel művészet sokoldalúságát, változatosságát és formai egyediségét. Szándékunk volt, hogy bemutassuk a kortárs művészetben zajló formai változásokat, a vizuális kultúra felé való elmozdulást. Szerintem különleges hely illeti meg a lengyel grafikusokat, akik a kanadai, japán és kínai alkotók mellett a világ vezető grafikusai közé tartoznak, amit számos rangos nemzetközi díj is bizonyít. Az Esernyős Galériába két számomra is nagyon egyedi grafikusművész, Kama Jackowska és Wojciech Tylbor–Kubrakiewicz műveit válogattam, amelyek remélem, hogy az óbudai és a budapesti közönség tetszését is elnyerik.
