Pierre Morel az új Olivier Megaton. A Peppermint: A bosszú angyala a legpocsékabb akciófilm az Elrabolva 3 óta.
Pedig sajnos nem valami képtelen névrokonságról van szó, hiszen a Peppermint rendezője ugyanaz a Pierre Morel, aki 2008-ban megalkotta az Elrabolva című, példaértékkel bíró akciómozit. Karrierje azóta is lejtmenetben halad, legújabb filmje pedig a végső bizonyíték arra, hogy az Elrabolva sem igazán miatta, hanem a főszereplő Liam Neeson karizmájából fakadóan vált átütővé. A Peppermintben látható Jennifer Garner tehetsége viszont nem bizonyul elegendőnek ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja a felületesen megírt és lustán megrendezett történetet.
Igen, én szégyellem a legjobban, de a feljebb megfogalmazott gondolat helytálló, hiszen a Peppermint összképe jóval közelebb áll a hírhedt fércműveket készítő és az Elrabolva folytatásait is jegyző Olivier Megaton mozgóképszörnyeihez, mint a Morelle által megalkotott, klasszikus Liam Neeson-eposzhoz. A történet főhőse Riley North (Jennifer Garner), boldog családanya, akinek jókedélye megingathatatlan. Egészen addig, amíg férje bele nem keveredik egy kegyetlen gengsztert érintő balhéba, amelyből végül kiszáll, ám a megtorlás golyózáporát már nem tudja elkerülni. Nem csak ő, hanem Riley-val közös kislányuk is életét veszti a támadásban. Az összetört nő évekre eltűnik, majd felfejlesztett harctudással visszatér, hogy megtegye azt, amihez a korrupt igazságszolgáltatási rendszernek nem volt mersze.
A bosszúfilm jó. Egy ügyesen elkészített, önkényes igazságszolgáltatásról regélő produkciónál kevés kielégítőbb élmény létezik. Ám mivel az ilyen történetek egyszerű panelekből (kemény gengszter, halott családtag, vérszomjassá váló főhős) épülnek fel, az összképet könnyű elszúrni. Egy bosszúsztori sikere az atmoszféra precízen kimért összetételéből születik meg. Nem titok, hogy színtiszta manipulációról, a néző igazságérzetének szégyentelen kihasználásáról van szó. Ám amikor ez úgy történik, ahogy például a John Wick-ben, előszeretettel vetjük alá magunkat a beavatkozásnak. A Peppermint képkockáin azonban minden mozzanat túlfokozott formában érkezik. A kisarkított negatív karakterek és a Riley kezdeti érzelmi sokkját bemutató, röhejesen teátrális jelenetek néha már-már paródia hatását keltik.
Azért, hogy nézői csalódottságunkban elhúzott szánk sarka még közelebb araszoljon a fülünkhöz, Chad St. John forgatókönyvíró ráadásképpen az év egyik, ha nem a legsablonosabb szkriptjét hozta össze. Biztosak lehetünk benne, hogy a szakmában dolgozó szerzőként ő is számos olyan filmet látott, amelyben a főgengszter még saját embereit is előszeretettel nyirbálja, a kiégett zsaru már aznap is másnapos, a főhős pedig kétezer sebből vérezve is elbánik a túlerővel. Ám nem zavartatja magát, az összes ilyen és a jó néhány ehhez hasonlót sémát felvonultatja, és nem újszerűen, vagy legalább a frissességre törekedve csinálja ezt, hanem a lehető legszárazabb, legfantáziátlanabb módon. Mondjuk ki: lustán.
Pierre Morel persze tudná enyhíteni az előbbi probléma által kiváltott fájdalmunkat, ám rendezői munkájából kínos érdektelenség sugárzik. Komoly probléma, hogy a potenciális akciójeleneteknek csak nagyjából a felét kapjuk meg. Ez egy bosszúfilmben kifejezetten kínos, hiszen ez az a műfaj, amelynek lényegi eleme, hogy a rosszfiúk megbűnhődését "megcsodálva" részesüljünk kielégítő élményben. Azonban a direktor nemes egyszerűséggel kihagyja a filmből Riley hadjáratának több állomását is, amelyeknek így csak a holttestek képében megjelenő eredményét látjuk, vagy bizonyos esetekben csak dialógusokból értesülünk róluk. A helyzetek maradékában tanúi lehetünk a leszámolásoknak, ám sajnos ebben sincs sok köszönet, mert Morel megfáradt, összecsapott, sőt, néha értelmetlen akciójeleneteket komponál. Egyedüli kivételként pont a nyitóképsort lehet megemlíteni. Ez a pár perc valóban szellemesre sikeredett, de az összkép szempontjából édeskevés.
A bölcsebbek már előzetesen sem tápláltak nagy reményeket a Peppermint: A bosszú angyala felé, ám a végeredmény jó eséllyel még számukra is kiábrándító. Ezt az alkotást nem fogják kanonizálni a bosszúfilmek nagykönyvében.
A Peppermint: A bosszú angyala a Mafab - Magyar Filmadatbázis oldalán.
