Újabb kemény borítós magyar nyelvű gyönyörűség jelent meg a piacon. A Loki csodálatosan egyedi képregény.
A mennydörgés asgardi istene megverve és megszégyenülve, béklyóba verve térdel a trónszékben pöffeszkedő mostohatestvére előtt. A hatalmas Thor legyőzetett. Most Loki a viking mitológiai birodalom ura. Hogy mi? - kérdezik a villámisten megdöbbent hívei. Igen, megtörtént. Habár Loki mestersége a csínytevés, ez most nem csalás és nem ámítás. Végül mégis ő győzött. De vajon ettől tényleg kielégítve érzi gyerekkora óta gyülemlő kisebbségi komplexusát és a testvére árnyékában érzett frusztrációját? Loki, vállán az uralkodás súlyával kísérletet tesz arra, hogy hosszú esztendőkön át tartó szélmalomharc után végre megismerje önmagát.
Rob Rodi története négyrészes, festett minisorozat, amely most rendkívül vonzó, nagy alakú, kemény borítóval fedett gyűjteményes kiadvány formájában vált elérhetővé a magyar olvasók számára. A Loki különleges képregény, hiszen nem titkoltan arra az alaptételre épül, hogy az eseményeket több szemszögből is el lehet mesélni, a világot ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk. A Marvel követői évtizedeken át részesülhettek a lenyűgöző istenség, a dicső Thor magasztos kalandjaiból, ám most ő csak mellékszereplő. Egy láncra vert állat csupán, aki sötét tömlöcében sínylődik. A főszerep ezúttal Lokié. Rodi érthetően megunta, hogy mindig mindenki csak a mennydörgés istenéről beszél, így megírt egy sztorit, amelyben a jotunheimi mostohaöcs gondolatait, érzelmeit és dilemmáját ismerhetjük meg.
A kilenc világ mindegyikében megénekelt, nagyívű eposzokat ezúttal antihőstörténet váltja fel. Az ilyen jellegű, negatív karaktert a középpontba állító elbeszélésekben az a legjobb, hogy a korábban esetlegesen kisarkítva tálalt gonosz figurák emberibb, egyáltalán nem egyszínű oldalába is betekintést nyerhetünk. Feltéve, ha jól van megírva az alkotás. Márpedig a Loki igencsak ügyes munka. A csínytevés istenének viszontagságos helyzeteit és marcangoló belső vívódásait figyelve magára ismerhet bárki, akit gyerekkorában bántottak az iskolában, igazságtalanul bántak vele a családjában, vagy rákényszerítettek egy olyan életpályát, amelyre őszintén egy kicsit sem vágyott. Ez egy hatásos karaktertanulmány a szuperhős-képregények egyik legfontosabb antagonistájáról, aki hiába isten, még az embereknél is emberibb. Nem igazán gonosz, inkább csak esendő.
Egy bizonytalan, rémisztő kisugárzású testbe zárt, ijedt kisgyerek. Rob Rodi művébe belemerülve rá kel jönnünk, hogy Loki mindentől fél. Azt gondoltuk, hogy ő az óriás, aki majd agyontapos bennünket, ám valójában csak egy átlagos méretű darázs, aki azért szúr meg, mert sokkal jobban retteg tőled, mint te tőle. Ez a mindennel és mindenkivel dacoló, halhatatlan istenség, aki valójában egy annyira átlagos fickó, hogy akár a szomszédod is lehetne, a legeslegjobban saját végzetétől tart. Attól, hogy jó eséllyel minden előre el van rendelve. Az állandó körforgás, az univerzális szerepek mumusa gyűrűzik be elsötétülő elméje folyosóira. És Rodi jól működő in medias res kezdéssel operáló históriája ebben a karakterdrámában egyszerre idézi meg a Stan Lee által lefektetett szuperhősalapokat, ám nagy lelkesedéssel behozza a mitológiát is, mint legősibb fantasyt az összképbe, az olvasó gyanúja pedig elég erős arra vonatkozólag, hogy itt bizony Neil Gaiman hatása is jócskán belejátszhatott az alkotói folyamatba.
Ez Loki tragédiája. Akár még színpadon is el tudnánk képzelni, az ég felé törő, asgardi díszletekkel és szövegeiket enyhén túlaffektáló színészekkel. Eme hatás elérésében a legfontosabb szerepet Esad Ribic megbabonázóan fenséges festményei játsszák. Ha nem tudnánk, hogy egy nem túl régi képregényt lapozgatunk, akár még arra is gondolhatnánk, hogy a régmúlt korok valamely klasszikus művészének albuma pottyant az ölünkbe. A gyönyörű illusztrációk a királydráma és a mitológia konnotációit sokkal nagyobb mértékben tartalmazzák, mint a szokványos szuperhősrajzok sémáit, és ez jól áll a képregénynek. Ribic munkáját csak egyetlen ponton szólhatjuk meg: a történetvégi, enyhén szólva is óriási fordulatot nem tudja megfelelően érzékeltetni, így a durva csavar csak akkor esik le, ha elolvassuk a kötet végén található forgatókönyvvázlatot.
Ám ez utóbbi kis nehézséget akár pozitív oldalról is megközelíthetjük, hiszen mindent egybevéve legalább fokozza a rejtélyt, a sztori titokzatosságát. A sztoriét, amely számos egyéb, feljebb kitárgyalt értékkel is rendelkezik. A Loki érdekes, nem mindennapi képregény, ráadásul Matolcsy Kálmán fordítása figyelemreméltóan színvonalas. Nem szabad lehagyni a könyvespolcról!
