Hátsó kertben kószáló, lovak, zebrák és a frissen vágott fű illatát színes napágyban élvező narrátor, na meg a szúnyogok királya népesítik be a Galaxisok felnőtt-nosztalgiával teli új nagylemezét.
"Két ember ül a kertben és nézi a világvégét" - valahogyan hasonlóan fogalmazta meg Szabó Benedek az album borítójának történetét, amit a Mayberian Sansküllotts énekesnőjeként is ismert Csordás Zita aztán megfestett. A lemez elindítása után viszont nem az atombomba csapja le a fejünket, hanem elkap a végtelen nosztalgia. A városban kóválygó, cigarettafüstös esték motívumrendszerét Benedek ugyanis lecserélte egyfajta sajátos, mágikus realizmusra.
A Lehet, Hogy Rólad Álmodtamon ugyanis sutba lett dobva minden eddigi benedeki hagyomány, ezzel együtt pedig érvénytelenítve az a szókészlet, amivel eddig hivatkozni lehetett a Galaxisokra: hol van már a generációs meg a közérzeti. Van helyette zongora, hegedű, lassú hazamenés karácsonykor a családot meglátogatni (számomra legalábbis ezt idézi meg az albumnyitó Előestéjén). A Láthatatlan Lovakban nézzük a megsárgult szélű, gyerekkori képeket a hátsó kertben fekve, belemerülünk, szinte már rajta barangolunk. (Valahogyan a tűlevelek illatát is érezni.) A Narancssárga Napok emlékeztetnek arra, hogy aki mellett vagyunk, az annyira kitörölt minden mást a fejünkből és a szívünkből, hogy felesleges már a felejtés eszközeihez nyúlni. (Rég volt már az az első éjszaka egyedül.) Kiemelendő még a Hexanol című dal, ami a lusta és boldog, nyári délutánok ünneplése, valamint a tisztán instrumentális Cherokee Esküvői Jegyzet A Fiamnak.
Ha már hagyományoktól elszakadás és új, hiteles hang keresése, meg kell jegyezni, hogy a lemezből áradó otthonosság kifejezetten jólesik a hallgatónak, meg Benedeknek is jól áll - viszont néhol még nem érződik annyira testhezállónak még ez az új hangzás. Az biztos, hogy a zenei eszköztár bővítése jó ötlet volt, de vannak üresjáratok a Lehet, Hogy Rólad Álmodtamon, ahol leginkább csak andalítónak hangzik a zongora. Az is érezhető, hogy ez most valami drasztikusan más akar lenni, mint minden, amit eddig a zenekar kiadott. Ennek ellenére valószínűleg ez a lemez alapozza meg a következő anyagok hangzásvilágát, ahol lehet, hogy már nem fog éles választóvonal húzódni a "gitárzenés Galaxisok" és a "zongorás Galaxisok" között - új, izgalmas kompozíciókat eredményezve.
