A Nemzeti Filharmonikusokat majdnem két évtizeden át vezető egykori főzeneigazgatójára, Kocsis Zoltánra emlékeznek együttesei, halála napján, november 6-án a Müpában. 

A hangversenyen elsőként Chopin örök szépségű zongoraversenye, az f-moll csendül fel, amelyet a nemrég még csodagyerek, mára kamaszkorba ért Boros Misi előadásában hallhatunk. Chopin 1829-ben, huszadik életévének betöltése és tanulmányai befejezése előtt komponál­ta szerzeményét. A mű ajánlása Delfina Potockának, Chopin egyik párizsi zongorista tanítványának szól. Chopin fiatalkori kompozíciói hatá­sosabb, nyíltabban virtuóz művek, mint a későbbi karakterdarabok. Az életmű első harmadát áttekintve feltűnhet, hogy hat zenekar-kíséretes zongoramű, két so­rozat virtuóz etűd, briliáns variációsoro­zatok és rondók mellett két, a zongorát előtérbe helyező kamarazenei alkotás is ekkor keletkezett. Ezekkel a művekkel tette le névjegyét a huszonéves lengyel zeneszerző a nemzetközi zeneélet akkori központjában, a zongoratitánoktól hem­zsegő Párizsban.

Antal Mária nevét bizonyára kevesen ismerik; Nagy Britanniában élő zeneszerző, aki a Zeneakadémián szerzett diplomát. Itt elhangzó kompozícióját, Az Áramlatot, Csíkszentmihályi Mihály ma már klasszikus munkája, a Flow-élményről írt könyve és gondolatai ihlették; a darab műfajilag talán a szimfóniához áll legközelebb, tételeinek címe pedig: Fókusz, Világosság és Időtlenség, Eksztázis.

A koncert második részében felcsendülő mű szerzőjének magyarországi ismertségét különösen a szívén viselte Kocsis Zoltán; Rachmaninov 1913-ban komponált, de méltatlanul keveset játszott Harangok című műve nagyszabású kórusszimfónia négy tételben, az utolsóban a gyász megrendítő harangkondulásaival. Az Edgar Allan Poe versére készült alkotás megszólaltatásában a Nemzeti Énekkar mellett nagyszerű énekes szólisták, Balga Gabriella, Fekete Attila, Anatolij Fokanov működnek közre.

Kocsis Zoltán az utóbbi mintegy fél évszázad egyik, ha nem a legnagyobb ze­nei géniusza. Kocsis Zoltán, a zongoraművész, a karmester, a zeneszerző és a kortárs zene egyik legelhivatottabb szószólója. Kocsis Zoltán, ki már lassan két éve nincs közöttünk, de mégis minden nap minden percében velünk él, meghatározza gondolatainkat, érzéseinket, és azt, ahogyan zenélünk.

Emlékét nem lehet méltóbb módon ápolni, mint úgy, hogy az általa felállított mércét szem előtt tartva vesszük ki minden nap hangszerünket a tokból, és igyekszünk a zeneszerző akaratát a lehető leghívebben életre kelteni.

Halálának napján minden évben hangversennyel emlékezünk meg róla. Azt reméljük, hogy úgy tesszük mindezt, hogy annak Ő is örülne. A zeneirodalom remekműveit méltó módon tolmácsolva, egyszersmind ifjú tehetségeket bemutatva.

Ebben az évben egy csillogóan tehetséges zongoraművészt, Boros Misit, illetve egy rendkívül izgalmas, autonóm zeneszerző, Antal Mária művének ősbemutatóját ajánl­juk hallgatóságunk figyelmébe.

Bízunk benne, hogy odafentről hallgatva Zoli elégedetten bólint majd.

HAMAR ZSOLT

a Nemzeti Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója