Képzelt Riport - ja, csak a XXI. századról címmel a klasszikus zenés darab újszerű feldolgozását mutatják be november 9-én az OFF Kultúrszövőgyárban.

Volt egyszer Újpesten egy gyapjúszövőgyár, ahol 30 év után egyszercsak nem szőtték tovább a szálakat. Egészen addig, míg a régi gyárépület meg nem nyílt OFF Kultúrszövőgyár néven, mint multifunkcionális tér, ahol a kiállításoktól kezdve a gasztroélményeken át a rendezvényekig és színházi előadásokig a kultúr- és szórakoztatóipar egyedi termékei befogadást nyernek.

Régi és modern szálak egybeszövéséből eleve egészen különös szőtteseket kaphatunk. Múltunkat jelenünkben hordozzuk és jelenünkben újraértelmezhető a múlt; ennek üzenetét is közvetíti az idén 45 éves Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című, Déry Tibor regényéből írt Presser-Adamis musical legfrissebb átdolgozása, a Képzelt Riport - ja, csak a XXI. századról címmel, melynek OFF-béli premierjére már izgatottan készülnek az alkotók. Pontosabban nem is átdolgozásról van szó, hiszen a kortárs dramaturgia alapján - az oly jól ismert örökzöld dalok megtartásával - egy teljesen mai történet bontakozik ki előttünk.

A műfajilag "online socio pop-musical"-ként meghatározott mű szövegkönyvét Schunder László írta, rendezője pedig Pesty-Nagy Kati, aki ezúttal nem a hagyományos módon instruálta színészeit, mivel a színpadi párbeszédek közben azok egyszerűen nem nézhetnek egymásra: képzeletbeli falak jelennek majd meg közöttük a színpadon. Valljuk be, ezek a képzeletbeli falak igencsak körénk és közénk húzódtak mióta a digitális világ betört hétköznapjainkba és egyre növekvő százalékban uralja az ember-ember közti kommunikációt. Az alkotók ígéretei szerint kőkemény korkép - mondhatni kórkép - lesz elénk tartva arról, hogy hova is vezethet az egész digitális szocializáció, ha nem figyelünk oda és egymásra.

S éppen ezt az odafigyelést erősítve, nem elhanyagolható az a nagyon fontos tény, hogy az alkotók a jegybevételből a tatai Szent Gellért Lakóotthon autizmussal élő lakóit, alkotóit kívánják támogatni.

Nem árt néha tükörbe néznünk, akkor is, ha fáj. Ha egyáltalán szembe merünk nézni magunkkal. Ehhez viszont kicsit "offline" kell állítanunk magunkat. Például elmehetünk szőni. Szőni a magunk új történetét egy emberközelibb világ felé.