A The 1975 harmadik nagylemezével nagyon sokat akart, de szerencsére ennek legalább a felét teljesítette. Fülbemászó elektornikus-popos rockzene egy órában.
Nem aprózta el a The 1975 az új albumuk bejelentését: 2016 novembere óta csepegtették a különböző információkat, posztereket rakosgattak ki, titkolóztak, egy évnyi social media tartalmat töröltek ki - az album nevében mondjuk sokáig nem sikerült megegyezni, szóval a Music For Cars munkacím alatt futó lemezből A Brief Inquiry Into Online Relationships lett. Vagyis egészen pontosan Music For Cars: A Brief Inquiry Into Online Relationships, ahol a Music For Cars rész a zenekar mostani éráját jelöli - ugyanis ebben az időszakban, ami a tervek szerint a jövő évben még biztosan tartani fog, terveznek egy második lemezt is kiadni.
És mindezt egy olyan album miatt, ami nagyjából Matt Healy, a frontember 58 perces eszemfuttatása az öregedésről (jövő áprilisban tölti be a harmincat), az online létről, a generációjáról, Az Életről. A lemezből lehet olyan verzitó is rendelni, ami mellé egy 24 oldalas manifesztó jár.
Feleslegesen over-the-topnak meg teátrálisnak hangzik ez az egész? Ez azért lehet, mert így is van.
Nem a The 1975 az elmúlt tíz év legkísérletezőbb, innovatívabb zenekara (persze Matt Healy ezzel az állítással biztosan vitába szállna). A Brief Inquiry egy jól összepakolt, működő lemez, aminek vannak nagyon jó pillanatai: ott van például rögtön a második dal, a Give Yourself A Try, egy táncolós, elektronikus dal a frontember magvas élettapasztalatairól, meg a Love It If We Made It, ami egy szociokommentár popzenébe oltva - vagy a rögtön utána következő Be My Mistake, ami azon kívül, hogy egy végtelenül érzékeny, egyszálgitáros ballada az értelmetlen, főleg testi síkon működő kapcsolatokról, nem tud sok mindent, de amit igen, azt nagyon. A Sincerity Is Scary fülbemászó kórusával "az őszinteségtől való posztmodern félelemről" (igen) szól és a The Man Who Married A Robot meg komolyan a lemez egyik csúcspontja: egy géphangon felolvasott rövid történet egy magányos férfiról, aki az Internetbe volt szerelmes, aztán meghalt. Önkéntelenül is eszébe jut itt az embernek az OK Computer-féle Fitter, Happier, aminek ez a dal egy kevésbé komolyan vehető, milennial unokatestvére is lehetne.
Viszont ez csak pár szelete annak az 58 percnek, ami a Brief Inquiry; ezen kívül van még rengeteg élvezhető, de kissé semmitmondó dal, meg vannak kifejezetten unalmasak is. Egy kifejezetten profi, dallamügyileg simára polírozott számlistáról beszélünk, aminek lehet jót tett volna, ha marad mondjuk 40 percbe sűrítik bele, de úgy képzelem, hogy itt megintcsak felszisszenne Matt Healy.
Mindenesetre a Brief Inquiry már csak témája, dalszövegei miatt is kiemelkedik a hasonló lemezek tengeréből, amit érdemes meghallgatni. Csak azt ne várjuk tőle, aminek eredetileg szánták: világmegváltást.
