Lehet, hogy ők hárman nem is királyok voltak, hanem asztrológusok? Valóban hárman voltak, vagy lehettek akár százan? Egyáltalán, honnan tudták, hogy mikor és hol fog Jézus megszületni?
A Bibliában olvashatjuk, hogy az újszülött Jézus születését természetfeletti jelenségek sorozata kísérte, amelyek közül az egyik legismertebb a keletről érkező napkeleti bölcsek utazásának Máté evangéliumának olvasható beszámolója. A leírás alapján egyértelmű, hogy nagy létszámú karavánjukat két éven keresztül – otthonuktól egészen a betlehemi jászolig – egy közlekedő égitest, egy csillag vezette, amelyet vagy korabeli műszereikkel, vagy szabad szemmel figyeltek meg. A királynak kijáró tiszteletadás megdöbbentette a kisbaba szüleit, ahogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár drága ajándékai is. De valóban így hívták a három napkeleti bölcset? Valójában egyáltalán nem biztos, hogy így hívták őket, csak az 5. század körül lehet találkozni ezekkel a nevekkel.
Hányan lehettek a bölcsek?
A bölcsekről a négy evangélista közül egyedül Máté (2. fejezet) számol be:
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”
Az evangéliumban tehát nincsenek a bölcsek nevesítve, sem számukról – a többes szám kivételével – nincs konkrétabb információ. Valószínű, hogy az általuk hozott háromféle ajándék – arany, tömjén és mirha – száma miatt terjedt el a vélekedés, hogy három bölcsről van szó.
Dr. Flaisz Endre teológus szerint érdemes megpróbálni elképzelni a leírt eseményeket és elképzelni, hogyan is történt ez a látogatás, így könnyebb képet kapni arra, mennyien lehettek a királyok. Flaisz szerint még az is elképzelhető, hogy akár százan is lehettek:
„…sokkal inkább azt kell gondolnunk, hogy a bölcsek háromnál jóval többen, de akár több százan is lehettek! Máté ugyanis a napkeleti bölcsek Jeruzsálembe érkezését úgy kommentálja, hogy "felbolydult az egész város". Márpedig az mindennapos látvány volt abban az időben, hogy néhány utazó teveháton Jeruzsálembe érkezik. Valószínűleg rajtuk kívül szép számmal akadtak más utazók és kereskedők is, akik akkortájt éppen Jeruzsálemben állomásoztak. Ezzel tehát nehezen magyarázható meg, hogy mitől bolydult fel az egész város. Sokkal valószínűbb, hogy a város annak a nem mindennapi látványnak a hatására bolydult fel, hogy bevonult Jeruzsálembe egy hosszan tekergő, óriási létszámú tevekaraván Keletről érkezett előkelőségekkel és mindazzal a poggyásszal, ami egy évekig tartó utazáshoz szükséges.”
A teológus egy korai, Biblián kívüli forrást is idéz, amelynek keletkezése időben viszonylag közel van a bibliai történésekhez, és korábbra teszik a háromkirályok legendájának kialakulásánál:
„Sedulius Scottus korai középkori kommentátor egy érdekes történetet idéz a nagyjából 2. századra tehető Nazoreusok (héberek) szerinti apokrif evangéliumból, melyben Józsefnek és a keleti mágusoknak a betlehemi találkozását meséli el: "Amikor József körülpillantott, nagy sokadalmat vett észre együtt menetelni az úton, amint a barlang felé tart, és így szólt: Fölkelek és kimegyek elébük. Miután pedig kiment, József ezt mondta Simonnak: Nekem úgy tűnik, hogy akik jönnek, mintha jövendőmondók (augures) lennének. Íme, minden pillanatban az égre tekintenek, s amit látnak, megvitatják egymás között. De ugyanakkor idegennek is látszanak, mert külsejük különbözik a miénktől. Ugyanis öltözékük fényűző, bőrszínük sötét, köpenyük testhez simuló, fejükön süveget, lábukon pedig nadrágot viselnek. És íme, megállnak, engem néznek, s lassan megindulnak újra, hogy idejöjjenek”.
Bizonyos keleti keresztény egyházakban – szírek és az örmények – máig úgy tanítják, hogy 12 napkeleti férfi látogatta meg a gyermek Jézust.
Valóban királyok voltak?
Az eredeti ógörög szövegben szereplő szó hoi magoi, nem királyt, hanem mágust jelent (óperzsául szinte betű szerint így van: magus). Nem olyan mágusok viszont, mint például a különféle szemfényvesztő bűvészek, akik a szó hallatán az eszünkbe jutnak. A Keletről érkező mágusok tehát perzsa papi kaszt volt, akik ugyan álomfejtéssel, csillagjóslással is foglalkoztak, valójában a babiloni királyi udvar legfőbb emberei, tisztségviselők, tanácsadók voltak. Bár a csillagászatot elsősorban vallási szempontból kutatták, rendkívül fejlettek voltak tudományos területen is, az ókori Babilon csillagászai is mérték az égitestek járását geometriai számítások segítségével. Előkelő pozíciójuk jobban megvilágíthatja, hogy miért jöttek izgalomba Jeruzsálem politikai vezetői és Heródes is a látogatásuktól. Justinus egyházatya a 2. században azt tanította, hogy az Arábiái félszigetről érkeztek. Alexandriai Kelemen inkább perzsiai, mezopotámiai területről jövőknek tekintette őket.
Nagy Katalin A háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek története című tanulmányában a „királyok” különböző korokban történő bemutatásai között azt is megemlíti, hogy egy különleges misztériumvallásra jellemző öltözékben ábrázolták őket:
„A legkorábbi keresztény ábrázolásokon a háromkirályok mintha Mithras-követők lennének, öltözékük megegyezik a Mithras-kultusz szentélyeinek papságáéval: kerek filcsapka, gyakran ujjas khitón, köpeny, nadrág. Ennek az ábrázolásmódnak köszönhető, hogy a 7. században, amikor II. Huszrau Parvéz perzsa király leromboltatta a keresztény templomokat Palesztinában, megkegyelmezett a betlehemi Krisztus Születése templomnak, épp a napkeleti bölcsek jelenléte miatt.”
Honnan tudhattak Jézus születéséről?
A várva várt Messiás megszületésének időpontját az Ószövetség többféleképpen is előre jelezte. Honnan tudhattak erről a mágusok, akik nem olvashatták a zsidó szent iratait? Egyáltalán nem biztos, hogy nem olvasták, sőt, minden bizonnyal nagyon is ismerhették a zsidó messiási várakozásokat a diaszpórákban élő zsidóktól. Mint ahogy a történelemben mások, ők is fontosnak tartották, hogy a leigázott népek ifjainak krémjét összegyűjtsék, és a palotában kiképezzék. Így került a nemesi származású zsidó Dániel is a királyi udvarba. Történetének külön könyvet is szentel a Biblia, melyből megtudhatjuk, hogy nem is akárki, hanem a „mágusok” vezetője lett az akkori babiloni udvarban. Dr. Grüll Tibor történész írásában olvashatunk Dániel karriertörténetéről, arról, hogyan lett belőle a "babilóni tudományos akadémia" elnöke:
„Az ékírásos dokumentumok tanúsága szerint az i.e. VII. századi Asszíriában, s a következő században Babilónban is nem egy – nevéből és egyéb körülményekből ítélve – "idegen" kapott feladatot, netán magas rangot is a királyi udvarban, akár mint tisztviselő vagy udvari méltóság, akár mint írnok és tudós. (…) Ha Dániel "káld tudományt" tanult, akkor ez nyilván az előjelek (ómen-szövegek), különféle szövegekbe rejtett jósjelek értelmezésének tudománya (is) volt; később valóban ezen a téren tűnt ki tudóstársai közül. A babilóni bölcseket (ummánu) "templom-akadémiákon" (bít mummu) képezték ki arra, hogy az állam szolgálatában bármely felmerülő politikai vagy vallási kérdésre választ adjanak. Márpedig az előbbire s az utóbbira egyaránt gyakran volt szüksége a hatalmas birodalom felett uralkodó babilóni királyoknak. Nabukodonozor fia, Nabúnaid például azzal a céllal gyűjtötte maga köré a bölcseket, hogy speciális vallási kérdésekben kikérje tanácsukat: "Összegyűjtöttem Babilón és Borszippa bölcs polgárait, tanácsadókat: »Történjék az ősi szokások szerint« – mondták ők nekem" – írta egy templom alapításával kapcsolatban.”
Dániel látomásairól, álmairól a napkeleti bölcsek is olvashattak, mely alapján kiszámíthatták mikorra tehető Jézus születésének időpontja. Mikeás prófétánál pedig a helyszínt is megtudhatták, aki így jövendölt: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.” Jézus születésének időszakában nemcsak a zsidó, hanem a Római Birodalomban az ókori világot is lázas messiásvárás jellemezte.
Kép: Mozaik a három napkeleti bölcsről Sant Apollinare Nuovo, Ravenna, kb 6. századból. Kép forrás: wiki
