Kisült a bejgli, áll a fa, és az ajándékok is átadva. Nincs más hátra, jöhet a jól megérdemelt ünnepi pihenés szeretteink és néhány jó film társaságában.
A december végi ünnepi időszakban egy kicsivel több időnk jut arra, hogy kényelmesen elhelyezkedve leüljünk házimozizni. Ez a tevékenység azonban könnyedén monotonná válhat, hogyha csak a kereskedelmi tévécsatornák által sulykolt, középszerű romantikus vígjátékokra hagyatkozunk. Az alábbi listában tíz műfaj tíz remek karácsonyi filmje kapott helyet azért, hogy legyen miből válogatni a halászlére hangolódó műsor összeállításához. Hanyagoltam az olyan alapvető klasszikusokat, mint a Reszkessetek betörők!, a Tapló télapó vagy Az élet csodaszép, és inkább olyan alkotásokra fókuszáltam, amelyek kevésbé ismertek, de az említett mozgóképekhez hasonlóan nagyszerűek.
akciófilm: Halálos fegyver / Lethal Weapon (1987)
Akik a karácsonyi pihenés közepette akciódús kikapcsolódásra vágynak, általában reflexből John McTiernan és Bruce Willis műfajformáló klasszikusához, a Die Hard-hoz nyúlnak. Holott az év égősorokkal teleaggatott időszakában sem lenne szabad megfeledkeznünk azon másik, évtizedek óta népszerű zsarufilmről, amelynek hősei szintén az ünnepek környékén erednek a rosszfiúk nyomába. Richard Donner a Halálos fegyverben olyan emlékezetes rendőrpárost állított csatasorba, amelynek hitelességén nemigen fog az idő vasfoga. Mel Gibson élete egyik legjobb alakítását hozza a cinikus, szuicid hajlamú Martin Riggs bőrében, míg Danny Glover neve egy életre összeforrt Roger Murtaugh nyugdíjra vágyó, de a jó ügy szolgálatának mindig prioritást szentelő karakterével, aki hiába öreg már ehhez a szarhoz, azért is kitartóan nyomja tovább, a néző legnagyobb örömére.
tárgyalótermi dráma: Csoda a 34. utcában / Miracle on the 34th Street (1947)
George Seaton három Oscar-díjjal jutalmazott munkája már elmúlt hetven esztendős. Pont ezért jelenthetjük ki, hogy a Csoda a 34. utcában időtállósága bizonyosságot nyert, hiszen még 2018-ban is ugyanazzal a lelkesedéssel nézhető újra ez a fekete-fehér remekmű, mint évtizedekkel korábban. A történet a Macy áruház nagy karácsonyi vásárának kontextusában bontakozik ki. Kell egy beugró a gyermekeket fogadó Mikulás szerepére. A kiválasztott azonban valóban úgy véli, hogy ő az Északi-sark játékgyárának gyermekek által bálványozott vezetője, így hamar a bíróság színe előtt találja magát. A varázslat a valósággal, a hit a realitással, az őszinte érzelmek pedig a fogyasztói kultúrával kerülnek szembe, pedig mindezen társadalmi vonások egész nyugodtan létezhetnének békességben egymás mellett.
horror: Fekete karácsony / Black Christmas (1974)
A slasher műfaj egyik legelső hírvivője még azelőtt született meg, hogy filmes berkekben egyáltalán definiálták volna a horror eme tinédzser vért nagy dózisban fogyasztó alműfaját. Bob Clark rendezése ugyan nem adott látványos külső jegyekkel megtűzdelt sorozatgyilkos-karaktert a mozgóképes világnak, viszont filmtechnikájával lefektette a legfontosabb alapokat. A nyitójelenetben a kamera a gyilkos szemszögéből közeledik az egyetemi lányszövetség igényesen feldíszített, békés karácsonyra készülő házikójához, hogy vérfürdővé változtassa a téli idillt. A Fekete karácsony tökéletesen vegyíti az ünnepi atmoszférát a hátborzongató rémületkeltéssel, így valve egyedivé és jóformán megismételhetetlenné.
szatíra: Egy híján túsz / The Ref (1994)
Rablóból lesz a legjobb pandúr, tartja a mára elcsépeltté vált mondás. Ám erre a majdnem huszonöt éves filmre egész jól illeszkedik, hiszen főhőse, a Denis Leary által alakított Gus arra kényszerül, hogy piti tolvajként és rögtönzött túszejtőként végül elsimítson néhány elharapódzni kezdő családi konfliktust a szenteste kellős közepén. A rendkívül szórakoztatóan alakító főhős mellett az ekkor karrierje elején járó Kevin Spacey és Judy Davis alakítják a házaspárt, akik még az otthonuk kirablását tervező bűnöző jelenlétében is csak egymást tudják tépni. Az Egy híján túsz könnyed tempójú, ugyanakkor meglepően tartalmas szatíra a karácsonyi vacsora és a díszes ünnepi összejövetelek mögé bújtatott, feszült kertvárosi valóságról.
családi kalandfilm: The Christmas Chronicles (2018)
A Netflix a létező talán legjobb streaming-szolgáltatóként természetesen önálló, saját mozgóképpel készült az ünnepi szezonra. Az előfizetők november vége óta tekinthetik meg a Kurt Russell főszereplésével készült, könnyed karácsonyi produkciót. Tény és való, az alkotók kreatív ötletei inkább a játékidő első felére koncentrálódnak, hogy egy autólopástól sem megrettenő, rendőrökkel kekeckedő, enyhén cinikus Mikulást prezentáljanak. Később megjelennek az ünnepi családi filmek rákfenéi, úgy mint a giccsesen animált fantázialények és a kínos dalolászás, ugyanakkor azonban Kurt Russell végig a valaha volt egyik legmenőbb Télapó, ráadásul még a gyerekszereplők is szépen helytállnak, és persze a Netflix esetében alapelvárásként elkönyvelt, jól kidolgozott, látványos akciójelenetek is tiszteletüket teszik.
anime: Tokiói keresztapák / Tokyo Godfathers (2003)
Satoshi Kon tragikusan fiatalon, negyvenhat évesen hunyt el, animációs filmjei által viszont megkerülhetetlen örökséget hagyott maga után. Az animeművészet kimagasló mestermunkái kötődnek nevéhez, köztük a Tokiói keresztapák, amely a valaha elmesélt egyik legmegindítóbb karácsonyi történet. A japán alkotó életszagú tálalásában három hajléktalan - egy alkoholista férfi, egy transzvesztita és egy kamaszlány, aki elszökött otthonról - egy csecsemőre lel a szemétben. A gyermeket magukhoz véve karácsonyi fényekkel díszített, melankolikus kalandra indulnak, hogy emberi érzelmekkel és megkapó nyíltsággal mutassák be a társadalom azon oldalát, amelyről előszeretettel feledkezünk meg. Főleg az ünnepek alatt.
háborús film: Éjfélre kitisztul / A Midnight Clear (1992)
1944 decemberében az Ardennek festői vidékét hó és vér borítja. A megfáradt amerikai katonák egyre kevesebbet értenek abból az óriási történelmi szörnyetegből, amely jó ideje már csupán fogpiszkálónak használja őket. Sorsuk, jövőjük és túlélési esélyeik pont annyira kiszámíthatatlanok, mint a körülöttük elterülő végtelen táj, amelyről már azt sem tudják, hogy pontosan mely országhoz tartozik. Keith Gordon rendezésében a gyönyörű téli környezet képei és a küszöbön álló kegyetlenség megindító kontrasztot alkotnak. Ez segíti azt, hogy az Éjfélre kitisztul háborúellenes, erősen kritikus, ugyanakkor nem egyszer meghitt alkotássá váljon. A megadási szándékuk bizonyításaként a rögtönzött karácsonyfa előtt dalra fakadó német katonák jelenete példának okáért hihetetlenül erőteljes.
western: Három keresztapa / 3 Godfathers (1948)
A legendás John Wayne, aki még menyasszonyi ruhában is férfiasabb lenne, mint az Y generáció nagy része, ebben a hetven esztendős cowboyfilmben karácsonyi küldetésre indul. Karaktere nem tiszta lelkű figura, hanem ravasz bandita, aki két társával épp a nyakukban loholó seriff elől menekül. John Ford hagulatos, remek betétdalokkal tűzdelt műve hitelesen mutatja be, hogy a rosszfiúknak is lehet erős erkölcsi érzékük, hiszen amikor hőseink ráakadnak egy haldokló anyára, gondolkodás nélkül veszik szárnyuk alá a nő megárvult csecsemőjét. Szenteste közeledtével a vadnyugati pusztaságban, ivóvíz nélkül, bibliai versek által vezérelve igyekeznek biztonságos helyre juttatni a kicsit, ám egy ponton túl egyértelművé válik számukra, hogy ez az út akár az utolsó is lehet.
bábfilm: Muppeték karácsonyi éneke / The Muppet Christmas Carol (1992)
A világirodalom valószínűleg legemlékezetesebb pálfordulását, a zsugori és érzéketlen Ebenezer Scrooge megenyhülésének karácsonyi szellemekkel tarkított történetét a legtöbbeknek nem kell bemutatni. Charles Dickens klasszikusa, a Karácsoniy ének 1843-ban jelent meg először, majd a regényt a mozgóképes világban is számos alkalommal feldolgozták. A népszerű Muppet Show bábjai a mindig nagyszerű Michael Caine-nel fogtak össze azért, hogy egy gyerekek és felnőttek számára egyaránt szórakoztató, ugyanakkor tanulságos filmet hozzanak össze. A projekt nagyszerűen sikerült, hiszen a Muppeték karácsonyi éneke hangulatos díszletvilággal, jó humorral, izgalmas történetvezetéssel és tartalmas dalbetétekkel hódítja meg a néző szívét.
fantasy: Segítség, apa lettem! / The Family Man (2000)
A vígjáték vagy a dráma, esetleg a dramedy műfajmegnevezés jó eséllyel hamarabb jut eszünkbe erről a Nicolas Cage főszereplésével készült ezredfordulós alkotásról. Ám ha jobban belegondolunk, Brett Ratner rendkívül alulértékelt alkotásának főcselekménye egy úgynevezett "villanásban", egy tulajdonképpeni párhuzamos univerzumban játszódik. Ebben a világban ébred fel egyik reggel a karrierista és dúsgazdag bróker, Jack Campbell. A luxussal dúsított, ugyanakkor magányos élethez szokott férfinak meg kell tanulnia átlagos keresetű családapaként élnie, hogy ezzel kisarkított értékrendjét helyreigazíthassa. A karácsonyi időszakban játszódó, de szerencsére nem túl giccses történet a játékidő több mint feléig meglehetősen naivnak érződik, viszont konklúziójában gyönyörűen teszi le voksát az arany középút mellett, azt üzenve, hogy az ember egyszerre lehet boldog a magánéletében, és sikeres a karrierjében. Az i-re tökéletes pontot illeszt a zárójelenet, amely a meseszerű alapkoncepció dacára meghatóan földhözragadt.
Remélem, meghoztam a kedvet a karácsonyi mozizáshoz! És ti mit néztek szívesen az ünnepek alatt? Hozzászólásban várjuk az olvasói véleményeket!
