Kollár-Klemencz László, Muzsik és Volkova valamint a Terra Profonda visz be a sűrűbe december 27-én a Fonóban.
A sort Kollár-Klemencz László indítja (Kultúrpart rádióinterjú), akiről tudható, hogy az erdőben van igazán elemében, a Kistehénen kívül a lovak nyelvén is ért, új novelláskötetében pedig a műanyag kerti székek életét tanulmányozva reflektál az őt körülvevő világ történéseire. Jól összeszokott kamarazenekarával ezúttal ismét a Fonó deszkáira hozza az ember és természet kapcsolatának Kollárosan szubjektív elemzését. Jó pohár bor ajánlott hozzá.
A Muzsik és Volkovát alkotó Farkas testvérpárral is egészen a Budai Zeneház állomásig fut Záhonyból a vonat, hogy az egyszerűnek hangzó, de mégis hosszasabb emésztést igénylő dalszövegeket kínálják fel, ha már megcsömörlöttünk a karácsonyi menütől. Dalaikat egyes esetekben lehetne politikai folksanzonokként is titulálni, néhol érezve a kiábrándult társadalmi lehelletet, de a dalszöveg - akárcsak a mentolos rágó - frissességet ad.
A Terra Profondához se bor, se rágó nem kell; olyan elementáris zenei energiák, már-már sámánisztikus erők találnak egymásra a színpadon, hogy attól az ember a bort csak kilötyböli, a rágót meg félrenyeli. Ha akarjuk, ha nem, zenéjük afféle pszicho-bluesként furcsak dolgokat képes előhívni a mélyből. Olykor egy pillanatra a mészárszéken érezhetjük magunkat a frontember egy-egy Jekyll és Hyde-ra emlékeztető énekesi hanghordozásának köszönhetően, de mindez a művészet szolgálatában történik, magával ragadó hatással. Figyelemre méltó, hogy a koboz, a basszusgitár és a szaxofon egyszerű hármasa milyen összhatást tud elérni Vincenzo Lo Buglio, Kiss Krisztián és Szabó Mátyás triója által. Méltán érdemelték ki idén az NKA Hangfoglaló programjának díját.
A Fonóról meg kell jegyezni, hogy nagyszerűen rakja össze a repertoárt (lásd az elkövetkezendő napok koncertjeit ) igazán dícséretet érdemel az intergrációs törekvés, ahogyan a folk mellett egyebet is befogad, legyen az blues, jazz vagy alter.
A rumosbejgli morzsáitól megrészegülten aligha lehetne misztikusabb a kép. Farkasok üvöltik a Holdat; a fogyót, a régit és üdvözlik az újat. Közben a rengetegben az erdei manók a fák gyökereit vizsgálják nagyítóval. Szarvasnyomokat keresnek. De hogy miért a föld alatt?
