Mi történik, ha három, külön-külön is sikeres, fiatal zenészlány összeáll? Hát a boygenius, amiben szerencsére egyikük sem kerül a másik árnyékába, sőt, a tehetségük inkább összeadódik.
Julien Baker 1995-ben született, van mögötte két nagylemez és olyan zenekarok előtt játszott már, mint a Belle & Sebastian; Lucy Dacus ugyanebben az évben született, szintén két albummal büszkélkedhet. Mindketten Matadorhoz vannak leszerződve, ahhoz a független, főleg rockzene-fokuszú lemezkiadóhoz, ami számtalan kultikus zenekart indíott már el az útján, vagy futtatott fel. Ők ketten a való életben is jóban vannak. Phoebe Bridgers 1994-ben született, ő is a fiatal, de már kétalbumos előadók sorát erősíti - karrierje elején többször lépett fel Julien Baker előzenekaraként.
Az, hogy ők hárman végül fogták magukat és alapítottak egy szupergroupot, nem túl meglepő: mindhárman folkos gitárzenéjükről és okos, érzékeny dalszövegeikről ismertek: a zenekarban pedig nem felaprózódik ez a tehetség, hanem megsokszorozódik. Bár az EP csak 21 perc és 6 dal, egy elég becsületes bevezető a boygeniusba, ami reméletőleg nem csak egy egyszeri projekt lesz, hanem egy hosszú, közös munka.
Benne van ugyanis ezekben a számokban a fényfüzérrel megvilágított lányszobák minden fájdalma, szépsége; a szakítások, a szerelmek, meg a felnövés is. Bárcsak meg tudnék úgy hallgatni egyetlen számot, hogy ne rád gondolnék közben - éneklik mindhárman a Me & My Dog refrénjében; a dal a narrátornak azzal a kívánságával végződik, hogy bárcsak a világűrig menekülhetne, ahol a kutyájával kettesben figyelhetné a kilátást egy űrhajóból. A Me & My Dog az egyik legjobb dal a kislemezen a zárószám Ketchum, ID mellett - utóbbi pedig arról szól, hogy abban a hosszú, átmeneti időszakban, amit az ember huszonéves korának nevezünk, mennyire nincs otthon sehol sem: ahol felnőtt, ott már nem, ahová költözött, ott pedig még nem.
Innentől pedig lehet reménykedni, hogy a boygenius a saját szolóprojektek mellett nem válik hanyagolt, sokadlagos történetté: könnyen lehet ugyanis, hogy egy érzékenyebb Sleater-Kinney születésének lehetünk éppen szemtanúi.
