Február 8-án, pénteken mutatják be a Petőfi Színházban Gáspár Sándor és Lukács Sándor főszereplésével Molière Tartuffe című komédiáját Marton László rendezésében.

Vannak klasszikusok, amelyek mindig, minden korban megszólítják a közönséget, és mindig minden korban magára ismerhet bennük az ember, jó és titkolt tulajdonságaival egyaránt. Ilyen Molière zseniális komédiája, a Tartuffe. Néha félelmetesen, néha mulatságosan, néha együttérző fájdalommal a becsapottak iránt, de mindig elementáris színpadi erővel szólal meg ez a komédia. Az átejtés nagy manipulációjának minden korban sokan sokféleképpen áldozatul esnek. Tartuffe képmutatása, átejtési képessége korokon, társadalmakon átívelő. Van az emberben egy eredendő hit, nevezhetjük vakhitnek, amely a nyilvánvalóról sem látja be, hogy ördögi és hazug. Még a katasztrófa pillanatában sem ismeri fel súlyos tévedését. Ilyen Orgon, a családfő, aki szerettei egzisztenciáját, jövőjét is kockáztatja hiszékenysége miatt, és vele szemben áll a mindenre elszánt, az erkölcsösség nevében fellépő, mindenen átgázoló, ördögien tehetséges manipulátor, Tartuffe. Ők ketten az emberi személyiség két szélsőséges oldalát testesítik meg. Ahogy változnak az idők, a korok, az eszmék, a társadalmi körülmények, úgy változnak velük kettejük lényeges tulajdonságai. Nevetünk rajtuk, és borzongunk, mert a bennünk is rejtőzködő tulajdonságainkból alkotta meg Molière ezt a két örökérvényű szereplőt és róluk szóló komédiáját.

Marton László elmondta, hogy Molière zseniális komédiája, a Tartuffe már az ősbemutató idején rendkívüli vihart kavart, hol betiltották, hol ismét engedélyezték. A darab különleges formátuma, egyre-másra felfedezett, új és új értékei évszázadok óta mindenkit rabul ejtenek, ahogyan most is, a próbák folyamán. A rendező szerint ez a remekmű olyan, mint egy különleges csiszolt gyémánt. Mindig mást és újat láttat az idők folyton változó fénytörésében, a szövegből és a kialakuló szituációkból felfedezett rétegek pedig váratlan, a mához szóló felismeréseket, roppant szórakoztató újdonságokat kínálnak az előadást létrehozó  alkotóknak, és reméli, a veszprémi nézőknek is. „Ebben mindenki segítségére lesz a nagyszerű művészekből és tehetséges fiatalokból álló szereposztás, az a remek csapat, amellyel inspiráló együtt dolgozni” – fogalmazott a rendező.

Gáspár Sándor Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes művész több változatban is látta már a Tartuffe-öt, de még nem játszotta. „Ez a mű a világ drámairodalmában a Hamlet, a Három nővér és a Faust mellé helyezhető. Szerteágazó, bonyolult alkotás, és természetesen sokféleképpen el lehet játszani. A darabot Marton László rendezi, akivel utoljára több mint harminc éve dolgoztam együtt. A Vígszínházban, pályakezdőként számos jelentős közös munkánk volt, az akkori fiatal, ambiciózus fiatalemberből pedig nagy tudású, bölcs mester lett mára. Velünk együtt bontja ki minden szerep összetettségét, hiszen nem sémákat szeretnénk eljátszani, a figurákat nem egy ecsetvonással, hanem többféle színnel, többféle igazsággal rajzoljuk meg” – fejtette ki véleményét a címszerepet játszó színművész, aki azt is elárulta, hogy a fiatalokkal együtt jó "koktélt" alkotnak, amit reméli, hogy a közönség is érzékel majd.

„Ahhoz, hogy Tartuffe szerepéhez megérkezzek, be kell járnom egy utat. Ezek a nagy feladatok nyújtanak lehetőséget egy színész számára a megújulásra, arra, hogy leporolja magát és újra a mostani próbákon is érzett csupa jó energiákkal folytassa a dolgát. Úgy érzem, hogy az értékes, szórakoztató és elgondolkodtató előadás szakmai értelemben is sok meglepetést tartogathat” – vélekedett a színészi munkáról Gáspár Sándor, aki a várossal való kapcsolatáról szólva elmondta, hogy sokat jár Veszprémben. „Miután részben a Balaton mellett lakom, szeretek itt csavarogni. A várban úgy érzem magam, mintha elkalandoznék a történelemben, a terveim között pedig az is szerepel, hogy ne csak a gyönyörű épületeket csodáljam, hanem megnézzek egy kiállítást, vagy meghallgassak egy koncertet.”
Lukács Sándor Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész szerint mint minden nagy klasszikus, a Tartuffe is többrétegű jelentéstartalommal bír, mindenekelőtt az álszentségről szól, ami minden korra jellemző. Az előadásban Orgont játszó színművész kifejtette, hogy a Tartuffe a világirodalom tíz legjobb drámája között szerepel.

„Molière olyan komédiát írt, amely rendkívüli módon megérinti a színészt és reméljük, így érez majd a néző is. Egyszer mosolyogni és nevetni lehet az előadáson, jóízűen konstatálni a szatíra és a humor jegyeit, a következő pillanatokban pedig vészjóslóan minden megfordul és éles drámai szituációba csap át a történet. Ez a hullámzás igaz Orgon szerepére is, amelyet először formálhatok meg és aminek nagyon örülök. Negyvenöt évig dolgoztam Marton Lászlóval, sok felejthetetlen, nagyformátumú előadást készítettünk együtt. Egyik első szerepem szintén egy Molière darabhoz, A nők iskolájához kapcsolódik, amit szintén Marton László rendezett. Oberfrank Pál meghívásának eleget téve szeretettel és nagy energiákkal érkeztem Veszprémbe. Ősszel már jártam itt az önálló estemmel és nagyon kellemes élményekkel gazdagodtam a színház és a közönség részéről egyaránt. A legtöbb  hatás a nyolcvanas évek televíziós fesztiváljai alatt ért a városban. Ha a próbák után nincs előadásom máshol, általában Veszprémben maradok, a délutánok pedig ilyenkor belvárosi sétával telnek.”
Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész Cléante szerepét formálja meg az előadásban. Mint elmondta, a szerző műve tökéletesen megírt, ma is érvényes darab, amelyet avatott mesterként Marton László állít színpadra.

„A vele eltöltött próbaidőszak mindannyiunk számára megerősítő kurzus is egyben, amely során a színészi gondolkodás, a hiteles játékra való törekvés tökéletesedhet Vas István nagyszerű fordításának tolmácsolásával. Lukács Sándorral együtt haladni ezen az úton, Gáspár Sándor Tartuffe-jével megküzdeni a színpadon, Szombathy Gyula ízléses játékát a próbán megcsodálni, Zsurzs Kati remek alakítását megélni, mind nagy ajándék. Örömmel és izgalommal, a Veszprémi Petőfi Színház színfalai mögött dolgozó nagyszerű munkatársak segítségével készülünk új, nagyszínpadi bemutatónkra.”
A bemutatóhoz kapcsolódva február 7-én csütörtökön 18.15 órakor Tartuffe a képzőművészek szemével címmel nyílt kiállítás a Veszprémi Petőfi Színház előcsarnokában a Herendi Vizuális Műhely és a Csopaki Képzőművészeti Egyesület munkáiból.

A Csopaki Képzőművészeti Egyesület 2001-ben alakult Kádár Tibor festőművész tanár szakmai vezetésével. Minden évben rendeznek kiállítást többek között a Csopak Galériában. 2006-ban nyílt meg első tárlatuk a Vösendorfi Kastélyban, Ausztriában, 2008-ban pedig Lengyelországban mutatták be alkotásaikat, amelyeket Opatijában és Ybbsitzben is láthatott már a nagyközönség. A Herendi Vizuális Műhelyt 1999-ben alapították herendi festők és korongosok. Az útkeresés, az önmegvalósítás és az alkotói kísérletek eredménye megmutatkozik a minden évben megrendezett kiállításaikon, amelyek nemcsak a közönség, hanem a szakma érdeklődését is felkeltették.