Mintha a valóság egy olyan kitüremkedésébe kerültem volna, ahol meggyűlt a máshonnan hiányzó kedvesség és jókedv.

Nemrég végre eljutottam egy helyre, ahova már nagyon régóta terveztem menni – nagyjából azóta, hogy megnyitott. Mert bizony, kéremszépen, Budapesten már van Képregénykönyvtár, ami tökéletesen hiánypótló, formabontó és igazán menő egy kezdeményezés.

Az alapötlet Harangozó Ádám fejéből pattant ki, aki – mit tesz isten – nagyon szereti a képregényeket, és egyszer csak eszébe jutott az a szomorú tény, hogy a saját képregényeit rajta kívül más nem, vagy csak nagyon ritkán olvassa, márpedig van köztük pár nehezen beszerezhető, ennél fogva nagyobb érdeklődésre is számot tartó darab. Miért ne nyithatna akkor egy nyilvános könyvtárat, ahol bárki és bármikor böngészheti ezeket a műveket?

Ezt az ötletét megosztotta a képregényekkel és a műfajjal sokat és behatóan foglalkozó Szép Eszterrel, akinek a neve ismerős lehet a képregényrajongók számára: számos képregényes rendezvény, tanulmány és esemény elkészítésében, kitalálásában és megvalósításában van benne a keze. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Eszter a képregények egyik hazai, akadémikus igényű úttörője.

Kettejük összefogásának eredményeként valósult meg fizikai formájában is a könyvtár, ami a Nem Adom fel kávézóban kapott helyet – Ádám szerint elsősorban praktikus okokból: megfelelő a nyitvatartási idő, a fények és a hangulat, bónuszként pedig egy szintén remek és hiánypótló kezdeményezés mellé tudtak odaállni, mert a helyszín mentalitásában hasonló projekt, amelyet fogyatékossággal élő emberek alapítottak és működtetnek.

Amikor megkérdeztem, hány képregényük is van, pont 666-nál jártak – bár ez a szám azóta biztos, hogy növekedett. A könyvtár ugyan nem kölcsönöz, és a művek csak a helyszínen, a kávézó nyitvatartási idejében böngészhetőek, adományozni viszont bárki bármennyit tud. Ez nyilván csak hely kérdése, de hamarosan érkezik a következő könyvespolcuk is, amit megtölthetnek majd.

A könyvtár katalógusát bárki megnézheti online, rákereshet arra, ami érdekli – a kávézóban pedig igazán otthonos körülmények között mélyedhet bele. Az én lelkesedésemet egyrészt az a tény fűti, hogy a páros egy ilyen egyszerű ötlettel valósított meg valamit, ami még nem volt a városban – másrészt pedig az, hogy részt vettem nemrég a havonta jelentkező eseményükön, ahol különböző képregényeket beszélnek ki és meg. Most épp Charles Burns Black Hole című alkotása van terítéken, amit én ugyan nem olvastam, de pár perccel később már egyáltalán nem zavart a tény.

Olyan izgalmas beszélgetés és jó hangulat kerekedett nagyjából azonnal, hogy nem az volt az érdekes, ki mennyit olvasott a könyvből, hanem az a tény, hogy mennyire jól és mennyire kötetlennek érzem magam számomra teljesen idegen emberek társaságában. Mintha a valóság egy olyan kitüremkedésébe kerültem volna valahogy, ahol meggyűlt a máshonnan hiányzó kedvesség és jókedv.

A végén természetesen ahhoz is kedvet kaptam, hogy elolvassam a képregényt – ahhoz meg aztán tényleg nem kellett sok, hogy mostantól rendszeres látogatója legyek a gyűjteménynek.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szomjazik valami különlegesre – és szereti a képregényeket. Vagy csak jó alkalmat keres arra, hogy megszeresse őket, mert itt meg fogja, az biztos.