Végre magyarul is olvasható a My Chemical Romance énekesének képregénye, amely különc látásmóddal, de hatásosan közelít a szuperhőstémához.
Gerard Waynek már csak a szórakoztató irodalom területére kellene betörnie ahhoz, hogy popkulturális polihisztornak kiálthassuk ki. Ennek oka pedig nem más, mint az, hogy a művei alapján különösen, ám igazán értékes módon gondolkodó úriember legalább olyan megkapó ritmusban vezeti Esernyő Akadémia című képregényének történetét, mint amellyel My Chemical Romance nevű zenekarát irányítja a színpadon.
A Vad Virágok Könyvműhely gondozásában megjelent, Apokalipszis Szvit alcímet viselő első kötet megdöbbentő alapszituációból indítja a cselekményt. Negyvenhét gyermek születik a világon egy adott pillanatban, és ez önmagában még nem is lenne furcsa. Az már azonban annál inkább, hogy egyikük anyja sem mutatta korábban a terhesség jeleit. A váratlanul a világra érkező, többségükben különleges képességeket birtokló porontyokat szüleik magukra hagyják, ám közülük hét gyermeket magához vesz Reginald Hargreeves, a keménykezű és dúsgazdag feltaláló. Célja nem más, mint az emberiség megmentése, méghozzá azáltal, hogy szuperhősöket farag a magukra hagyott kicsikből.
Punkos, lázadó tematikájú rockzenekara ismeretében nem annyira meglepő, hogy Gerard Way a meg nem értett tehetség és a muzsika önkifejező jellege köré építette fel szuperhőstörténetét. Üzenetének tolmácsolásához a hegedű-virtuóz Vanya karakterét használja fel. A lány szintén tagja a Hargreeves által örökbe fogadott gyermekeknek, ám sorstársaival ellentétben ő nem rendelkezik szupererővel. Nem képes áttörni a falakat úgy, mint Asztrosrác, képtelen a lélegzetét a víz alatt hosszan visszatartani, akár Kraken, nem tud egy szóval valóra váltani bármit Rágalomhoz hasonlóan, és a Fiú időutazó képességét sem érezheti sajátjának. Hargreeves ezért kezdettől fogva semmibe veszi, önbizalomhiányra neveli.
Ám mi a kivételes zenei tehetség, ha nem az egyik legkülönlegesebb képesség a világon? A szerző a zeneművész Vanya segítségével a dallamok hatalmáról, a lekezelő szülői magatartásról és a bármire képes tehetségről beszél. Ám a bármi fogalomkörébe a rossz cselekedetek is beletartoznak, így Vanya karakterdrámája tragikus fordulatok során át fordul vérgőzös tanmesébe.
Way a gonosszal csatározó szuperhősök akciódús történetébe rejti alázatra és megbecsülésre felszólító mondanivalóját, és attitűdjét a rajzoló Gabriel Bá is követi: a komoly tartalmi világot szép, nagyméretű, izgalmas és látványos illusztrációkkal teszi könnyebben fogyaszthatóvá. Karakterei - többek között Dr. Pogo, a beszélő majom, az időutazó kisfiú vagy a matinékat idéző, megátalkodott Dr. Terminál - igencsak rajzfilmszerűek, ám pont ezért válnak rendkívül hatásossá a vérben tocsogó akciójelenetek, hasonlóan az író visszafogottan érzékeltetett fekete humorához.
Öntudatra ébred, és gyilkolni kezd az Eiffel-torony, cinikus beszólogatásokat puffogtató robotok lőnek gyerekekre, a szuperhőscsapat vezetőjének pedig gorillakezei vannak. Nem, ez nem a Kölyökklub legújabb része, hanem egy sajátos elbeszélésmóddal operáló, rendhagyó szuperhősképregény. Az Esernyő Akadémia arról szól, hogy a tehetséget – rejtőzzön az hegedűzenében, képregény-rajzolásban vagy matematikai zsenialitásban – tisztelni, gondozni és támogatni kell. Mert egy kis segítséggel elhozhatja az emberiségnek az új aranykort, rossz és manipulatív kezekben azonban akár a teljes pusztulás próféciájává is válhat.
Az Esernyő Akadémia olyan a szuperhősképregények között, mint a zenekaros pólót hordó rocker srác az iskolában: kevesen értik meg, néhányan utálják, de mégis ő az egyik legértékesebb tagja a közösségnek. Aki sok titkot rejt magában, és csak a mi bajunk, ha lusták vagyunk ezeket megfejteni.
