Dánielfy Gergő leginkább az X-faktorból és A Dalból lehet ismerős: a színpadon mezítláb járkáló, egyszálgitáros huszonéves legelső nagylemezét zenekarral, az Utazókkal kiegészülve adta ki.
Az Azt mondtadról két dolgot nehéz megmondani: egyrészt azt, hogy ez egy első lemez, másrészt azt, hogy ezt egy ennyire fiatal srác munkája. Persze a dalok témaválasztásából utóbbit nem annyira nehéz kikövetkeztetni, de Gergő meglepő érettséggel nyúl például a gyász témájához. A néhol jazzes, néhol popzenéból és népzenéből is építkező Azt mondtad jó betekintés Dánielfy Gergő világába. Az albumnyitó Én is élek a lemez egyik legjobb dala – a vélhetően szakítás utáni szenvedős állapotokat követő örömteli időszakról szól, amikor az ember még nézegeti a sebeit, de már készen áll arra, hogy az első tavaszi napsütésben végigtáncoljon az utcán. Az Én is élek hasonló időszakok kiváló aláfestője lehet. A Szétvet Az Ideg szintén egy pörgősebb, valamelyik fesztiválon kültéren táncolhatós darab, ami bebizonyítja, hogy Gergőnek jól áll az örömzenélés.
A lemez címét adó és a A Dalban is szereplő Azt mondtad egy szomorkás, szerelmes ballada, erős váltás az előző két dal után: hasonló témában a népzenei ihletettségú Elmegyek, elmegyek nekem valahogyan jobban működik és nem csak azért, mert Gergőnek jobban esik ez a pörgetős-bálozós alap, mint a síró hegedűk: a hangját is sokkal szebben tudja használni itt.
Az Én is élek mellett, a tempósabb dalok közül az Álmosoly emelkedik ki a többi közül, a gyászról szóló Ősz öregúr pedig nagyon szépen és érzékenyen jeleníti meg ezt a tapasztalatot, bár a mekizésről szóló rész kissé anakronisztikusan hat, attól függetlenül, hogy érthető, miért került bele a dalszövegbe. Ez egyébként több helyen is jellemző Gergő dalaira, a fiatalosnak szánt szóhasználat sokszor nem illik a zenei körítéshez.
Gergőnek egyértelműen a folkosabb témák és a popszámok állnak jobban, valamint kellő komolysággal, frappáns dalszövegekkel dolgozik - az Azt mondtad egy meglehetősen profi munka, ahol a zenész minden oldalát felvillantja. Hogy ezekből az oldalakból melyiket tartja meg, melyikkel fog még továbbmenni, azt idővel meglátjuk - az én szívemhez az érzékenyebb, népzenésebb ihletésű dalok állnak közel, mezitlábasan, egyszálgitárral, meg mindennel, ami kell.
