Testvérsztorikat gyűjt és május 27-én fel is olvassa őket a Láthatáron csoport.
A Láthatáron Csoport színházi- és társadalmi kutatási projektet indított a 2018/19 es színházi évadban a Kincses Réka írásából készült, „A megmentő” című előadásából kiindulva. A két nővér és az elhanyagoló szülők történetét feldolgozó, Szabó Veronika rendezésében készült, Feuer Yvette és Alida Bevk által játszott előadások utáni beszélgetésekből az derült ki, hogy mindenkinek az életét, sorsát alapvetően határozzák meg a testvéréhez, testvéreihez való kötődései, illetve a testvér hiányához, a képzelt, illetve választott testvérhez való viszonyulása. Az emberek önmaguk identitásának meghatározásakor gyakrabban alapoznak a „testvérükhöz”való viszonyukra, mint a szülővel való azonosulásra vagy ellenazonosulásra.
A Láthatáron csoport mots számos, a szakértőiknek és nézőiknek köszönhető felfedezésüket szeretnék bővíteni egy történetgyűjtési akcióval, majd megmutatni ezeknek a történeteknek a jelentőségét, az azonos sorsmintázatokat, az eltérőeket, a transzgenerációs szerepminták jelentőségét, a szerepkényszerekből való kitöréseket, a drámákat és a csodákat is.
Testvértörténeteket gyűjtenek, majd az írásokból zenés felolvasóesteket rendeznek, amelyek során különbözőképpen reciklálják, gyúrják, dolgozzák fel a témát a szerzők jelenlétében, ezzel ünnepelve meg a testvéri szeretetet, a testvériség jelenségét a szó legtágabb és legnemesebb értelmében.
Az első est 2019. március 8-án volt Zoltán nap címmel, a következő est 2019. május 27-én lesz A szeretetről és a bűnről címmel a Magvetőben (Bp. VII., Dohány u. 13.) 19.30-tól.
A felolvasók Feuer Yvette és Tamás lesznek, a zenészek Király Martina dalszerző-énekes és Barta Zsolt gitáros.
A projekt vezetője, az estek szerkesztője és dramaturgja:
Artner Szilvia
Az est során lehetőség nyílik arra is, hogy bárki felolvassa a magával hozott történetét, ha az előadás előtt legalább
15 perccel érkezik és jelzi ezt a szervezők felé.
A belépés ingyenes! Az előadás után a mulatság ajánlott. Esemény itt.
Részletek az írásokból:
"Elkezdtem a húgomnak felidézni azt a csodás tervet, ahogyan a jövőt képzeltük, a békés és boldog öreg éveinket. Egy nagy tengerparti apartmant tervezünk amúgy, amit többen bérlünk, kinek-kinek külön lakrésszel. Egy állandó szakács-takarító és egy nővér élne még velünk, mindezt eladott ingatlanaink és összedobott nyugdíjunk fedezi."
(Karafiáth Orsolya)"Anyu kedvence volt, és ma is az. Annyi rosszat csinált, hogy őt kellett a legjobban szeretni. Egy időben, amikor apu elől már jó ideje bujkált, a mellettünk álló, omladozó házba költözött, ahová én soha nem mertem átmenni, pedig csak az udvari kerítést kellett volna átugranom, mert féltem a hatalmas gazokban sejtett kígyóktól. Anyu minden este átcsempészett neki egy-egy tál ételt, kenyeret." (Jónás Tamás)
"Pár éve azt mondta a tesóm, hogy neki én vagyok a karácsony. Akkor tudtam, akárhogy is állok éppen anyagilag, nekem (ahogy sok éve már) a jövőben is minden télen Németországban a helyem, kerüljön bármibe is az út. Három gyereke van, azóta unokája is, de a karácsony én vagyok." (Várkonyi Judit)
"Néha, például a játszótéren azt hazudtam alkalmi játszótársaknak, hogy van testvérem. Sokat hazudtam, fantáziáltam gyerekként, meséltem, mindenfélét, és sosem éreztem azt, hogy ez nincs rendben. Az életem része volt." (Eszter)
