Újra látható a Gábor Sára és Hegymegi Máté által színpadra írt, Kohlhaas című előadás a budapesti Szkéné Színházban.

A Szkéné Színház, a Zsámbéki Színházi Bázis és a MASZK Egyesület (Szeged) közös darabja a 3. TITÁNium Színházi Szemle Szkéné-díjas előadása volt. A rendező, Hegymegi Máté így nyilatkozott az előadásról:

„Az elsődleges szempontom az anyagválasztáskor az volt, hogy megtaláljam azt magamban, amiről leginkább beszélni akarok, mi az, ami leginkább feldühít, mi az, ami körülvesz. Az pedig az igazságtalanság, az igazságérzetem csorbítása, a tehetetlenség, a szabad akaratom érvényesítésének egyre szűkebb keretek közé szorítása, a szorongás attól, hogy nem mondhatom ki, amit akarok. Kohlhaas Mihály legendája az, amiben ezt megtaláltam.

Kleist igaz történeten alapuló elbeszélésében, aminek címszereplője nem ismer megalkuvást. Az élete árán is bebizonyítja igazát, szembemegy a bürokráciával, a kapcsolatokon alapuló, a jogtisztelő embert is semmibe vevő, korrupt rendszerrel. Mindannyian szeretnénk kihúzni a fejünket az igából, amelybe Kohlhaast, miként lovait is hajtják. Ő meg is teszi, ellenáll. Ma már nincsenek ilyen hősök, de pont ezért vágyunk azonosulni vele, vagy beállni mögé, hogy vezessen. De ő sem lehet igazi hős, mert egy egész rendszerrel szemben csak olyan radikális eszközökkel lehet fellépni, amik már túlhaladnak az ügy, az őt ért sértés határain, mégis megteszi. Ami fontos volt számára a családja, a hite, azt elveszítette. Ezért megállíthatatlan. Egy sértett, önbíráskodó ember, mégis követjük.

Az elbeszélés egyáltalán nem szorul semmiféle aktualizálásra, de célom, hogy minél közelebb kerüljön hozzánk. Egy új adaptációt készítünk, amelyben nem érzem helyét narrációnak. A mese-, a legendaszerűségét elhagyjuk az előadásunkban. Ezért kihagyjuk a Kleistnél szereplő medál-történetet, melyet már Schilling Árpád és Tasnádi István is kihúzott a Közellenség című adaptációjukból, mert hasonlóan drámaiatlannak és meseszerűnek tartották. A női szerepek egy részét is kihúztuk, hogy a Kohlhaashoz közel álló két nő, a felesége és lánya (a sok gyerekből egy lányt tartottunk meg) hangsúlyosabb lehessen. A két lovat pedig szintén ez a két nő játssza, mert sorsuk, hányattatásuk nagyon hasonló, ezáltal egymást erősíti asszociatív kapcsolatuk.

Az előadás világát erősen meghatározza a próza mellett a mozgás, a testek kompozíciója, a tér és a zene. A testtel való kifejezés azért fontos, mert ebben a szikár anyagban rengeteg a ki nem mondott szó, a feszültség melyet fizikai színházi formával fogunk megmutatni.

A teret, látványt, Kleist barátja, Caspar David Friedrich romantikus mégis melankolikus festészetének hangulatában képzelem, melynek alakjai elhalványulnak a rájuk nehezedő tájképekben. Stilizált tér, amiben a tető alá szorított fák jelzik a természetet, vertikalitásukkal föld és ég kapcsolatát, melyek Kohlhaas hitének megrendülésével sorra kidőlnek. A különböző tereket, helyszíneket a színészek építik az előadás során ezekből a fákból. A folyamatosan kitűzött levelek, parancsok jelzéseként lemeszelik őket, természetességüket vesztik.

Ahogy a teret, úgy az atmoszférákat, a zenét és a kórusokat is a színészek teremtik meg maguk körül. Ezzel is élőbbé téve az előttünk születő történetet.” /Hegymegi Máté rendező az előadásról/

Élt valaha egy lókereskedő, név szerint Kohlhaas Mihály, a maga korában az egyik legderekabb, ugyanakkor legelvetemültebb ember. – Ez a rendkívüli férfiú, egészen harmincéves koráig, a jó állampolgár példaképének számíthatott volna. Volt neki az egyik faluban, amely még most is róla van elnevezve, egy majorsága, ahol nyugodtan megélhetett mesterségéből; a gyermeket, akivel megajándékozta hitvese, Isten félelmében szorgalomra és hűségre nevelte; szomszédai között nem akadt egy sem, aki ne élvezte volna jótéteményeit vagy igazságosságát; egyszóval, a világnak áldott emlékezetűként kellene őt számon tartania, ha egyik erényében a végletekig nem csapongott volna. A jogérzék azonban rablóvá és gyilkossá tette őt." 
Heinrich von Kleist

Az előadást 2015. szeptember 11 én mutatták be először Budapesten, ezúttal is a Szkéné Színház ad otthont a darabnak.