Megjelent Légrádi Gergely negyedik kötete. Az író ezúttal is bevonja, behúzza az olvasót a történetbe, amely mindig az ember elevenébe vág, még ha sokszor finom humor árnyalja is.Figyelő szem, éber tekintet, és ami talán a legfontosabb, a látás képessége jellemzi Légrádi Gergely prózáját. A Napfénytető novelláiban sincs ez másképp: a rövid írások apró, először jelentéktelennek tetsző, ám mégis meghatározó élethelyzeteket, pillanatokat és folyamatokat rögzítenek. Szerelmi konfliktust, a halál közelségét, robbanni készülő feszültséget.

Az alig pár oldalas novellákba egy-egy teljes élet, egy-egy család – olykor több generáció – története sűrűsödik, a kezdettől a végig, a bölcsőtől a koporsóig. Majd mindegyik írásban kimondatlan vallomások, elhallgatott titkok lappanganak. Mintha egy film peregne a szemünk előtt. Ahol az olvasó egyszerre néző és főszereplő. Mert Légrádi Gergely nem kíméletes.

Bevonja, behúzza az olvasót a történetbe, amely mindig az ember elevenébe vág, még ha sokszor finom humor árnyalja is. Az olvasó az író tettestársa: neki magának kell megfejtenie a titkot.

Izgalmas kibogozni ezeket a különleges hangulatú, drámain feszült novellákat, mert úgy bolygatnak fel minket, hogy közben szinte észre sem vesszük. Csak miután a történet „lecsengett”, akkor eszmélünk rá, hogy közös bűnökről, vágyakról, hazugságokról, kudarcokról – azaz rólunk – szól.

Légrádi Gergely háromgyermekes családapa, szabadidejében ír, olvas, kertészkedik, színházba jár és ügyvédkedik. A Napfénytető a negyedik önálló kötete. Korábbi kötetei Titokfa (2007), Szemben (2016) és Nélkülem (2018) címmel jelentek meg, novelláival antológiákban és irodalmi folyóiratokban találkozhattak az olvasók.