A Netflixen egyre nagyobb sikert arató GLOW legújabb évada egyszerre búcsúzás és új kezdet.
A Netflix egészen valószerűtlen sikert alkotott az immár harmadik évadával debütáló GLOW-val: a női pankráció hőskoráról szóló (egyébként valós események ihlette) széria briliánsan nőtte túl látszólag szappanoperai alapötletét, és vált a streamingplatform egyik legjobb és legszerethetőbb művévé. A produkciónak a legújabb e siker átkával kellett megküzdenie - éppúgy, ahogyan karakterei számára is ez támasztotta a fő kihívást. Hiszen miután a szereplők először megküzdöttek azzal, hogy a szedett-vedett gárdát profi sportolókká és előadókká gyúrják össze, majd a második évad során azért, hogy produkciójuk a képernyőn maradhasson, most egy álomba illő lehetőséget kaptak egy élő műsorra Las Vegasban. Ezzel viszont elfogytak számukra a (szakmai) kihívások: egy jól fizető, profi műsor résztvevőivé váltak, azaz tulajdonképpen elérték, amire eddig vágytak.
A GLOW mindig is erősen áthallásos volt, hiszen a hősei által készített műsor tulajdonképpen részben magát a sorozatot is jelképezte. És most is kicsit a saját érzéseinket visszhangozza, amikor a szereplők kijelentik, hogy rendkívül unják minden este ugyanazt a show-t előadni: számunkra is egyre inkább az érződik, hogy a GLOW alapötletéből elfogyott a mozgástér, és a kreativitás helyét a rutin vette át. Szerencsére ezt az alkotók is felismerik, és az évad közepén zseniális huszárvágással vezették vissza ezt a problémakört a narratívába: ha a GLOW abban a csapdában vergődik, hogy szereplői túl eredményesek, akkor szembesüljenek ők maguk is a siker árnyoldalával. A karaktereknek szép lassan rá kell jönniük vagy arra, hogy sikereik kétélűek, vagy hogy igazából nem is erre az életre vágynak, és a vegasi kötöttségek csak púp a hátukon.
Ezzel ugyanakkor radikálisan más hangvételt is üt meg a harmadik évad. A pankráció szinte képernyőn kívülre szorul, helyette különböző magánéleti problémákból kezd táplálkozni a dráma. Amely ráadásul sokkal komolyabb és összetettebb, mint a korábbi epizódokban: nemcsak a humor tűnik el nyom nélkül a sorozat stílusából, de egyben azt is érezni, hogy a legtöbb karakternek most sikerült igazán a mélyére ásni. Ennek érdekében az epizódok játékideje már bőven kinőtte a félórás formátumot, és jellemzően 40-45 perc felé tendál, és az új évad bár darabszámra ugyanannyi részt tartalmaz, mint az első, összesen fél órával hosszabb. De ez a kissé zsúfolt második szezon után abszolút üdvözlendő, sőt a GLOW az egyórás szerkezetet is jó eséllyel elviselné, ugyanis egy-egy szál még most is kissé összecsapott és vázlatos tud lenni.
Az alkotók tehát meghozták azt az igen rizikós döntést, hogy a jól bevált módszerek helyett teljes mellszélességgel felvállalják a történet természetes fejlődését. Az évad második felére egyértelművé válik, hogy a karakterek és maga a GLOW is kinőtte a címadó show-t, és egyre komplexebb, egymástól egyre távolabb vezető utat kell bejárniuk. Az atmoszféra kellemes hangulata és a lányok egymásra találásának kis katarzisai ugyan továbbra is alappilléreit képezik a sorozat élményének, de az évad előrehaladtával egyre inkább olyan, mintha az eddigiek a szereplők önfeledt gimis évei lettek volna, amelynek védőburka alól most már ki kell lépni a való életbe, és új kihívásokkal kell szembenézni. Természetesen ezt megélni roppant ambivalens: nehéz elengedni azt az élményt, amikor még a műsor rendezőjét alakító Marc Maron viccesen volt cinikus, tapló és mogorva (és nem már csak simán cinikus, tapló és mogorva, mint most), vagy ahogyan az alantas szórakoztatásnak tartott pankráció újra és újra az önmegvalósítás és kiteljesedés eszközévé vált a szereplők számára.
Ebből a szempontból az egyetlen előadást feldolgozó 5. rész tulajdonképpen egy hatalmas búcsúepizódnak is felfogható, mint ahogyan maga a 3. évad is tökéletes lezárása lehetne a sorozatnak. A GLOW szereplői akár megkapták a műsortól, amire vágytak, akár most jöttek rá, hogy ennél nagyobb ambícióik vannak, tovább kell, hogy lépjenek, ráadásul nem együtt, hanem külön-külön. Útjuk tehát folytatódik, de a GLOW (vagy amit eddig GLOW alatt értettünk) már végérvényesen befejeződött.
