Weöres remekművével ünnepli 70. születésnapját a Bábszínház.

Az idén 70. évébe lépő Budapest Bábszínház szervezésében kerül megrendezésre a X. BÁBU Fesztivál október 8-17. között, melynek keretében konferenciasorozat, bábkiállítás, drámapályázat is zajlik majd és melynek nyitóeseményeként október 8-án – napra pontosan a Bábszínház legelső premierjének évfordulóján – kerül sor Weöres Sándor Holdbéli csónakos című gyönyörű bábjátékának új bemutatójára Hoffer Károly rendezésében.

Talán épp azok a nagyszülők vihetik most unokáikat ünnepelni, akik annak idején az újonnan nyílt Bábszínházban kisgyermekként nézhették életük első bábjátékát. A BÁBU Fesztivál idei nyitó előadásának költői mesejátékát Weöres Sándor 1941-ben írta, melynek eredeti bemutatójára a II. világháború kitörése miatt nem került sor. Alapgondolata az emberi életút keresése annak minden nehézségével, buktatójával és gyönyörűségével.

Az eredetileg bábjátéknak íródott darab, melyet sok helyen sokféleképpen megrendeztek s előadtak már – nem is mindig feltétlen a gyermekközönséget megcélozva – , a különböző kultúrák hiedelemvilágából táplálkozva, népi és valóságos elemek ötvözetéből építkezve a mesés ősidőkben játszódik, középpontjában egy nem szokványos célból történő leányszöktetéssel.

Hogy a magyarok Ukkonvárban élő fejedelmét miért Jégapónak hívják s lányát miért Pávaszemnek, talán lényegtelen, mint ahogyan a királykisasszony háromkirályokhoz hasonlatosan messzi földről érkező magasrangú kérőinek kincsei sem számítanak ott, ahol földöntúli, nem látható értékeket keresünk, gazdagság, mágia és egzotikum igéző csábításának ellenállva.  A kényszerűség nyomása alól az ember általában menekül, többnyire a mesék szegénysorsú fiai indulnak szerencsét próbálni, világot látni. Így talán Weöres nők felé irányuló gesztusáról árulkodhat az, hogy csodálatosan sajátos, gyermekien ezoterikus képzeletének Bóbita szárnyán egy főhősnő szemével járhatjuk be a valóság és a fantasztikum világának különös zugait, végigkísérve annak felnőtté válását. Égi birodalomba vágyódik ő s épp egy királyfi segítségével utazhat a kérők elől olyan messzi (szellemi) távlatokba, ahonnan végül ráláthat arra, ami mindvégig az orra előtt volt.

A történet és az élet komolyságát a hagyományos vásári komédia könnyed szabadságával enyhítve Weöres jól ismert bábszereplőket, Paprika Jancsit, Vitéz Lászlót és Bolond Istókot is bevonta a varázslatos, sodró lendületű játékba. A szerző izgalmas ritmikájú és tempójú  szövegeit Gimesi Dóra dramaturg dolgozta át, melyhez a kiváló színházi zeneszerző és muzsikus, Kovács Márton írt magával ragadó új zenét a színpadon élőben kísérve a főhősnő vándor- és lélekútját. Kovács vezetésével Wagner-Puskás Péter és Gyulai Csaba zenészek segítik a tűpontos játékot Szöllősi András koreográfiájához és Wunder Judit animációjához idomulva.

Hoffer rendezésével nem titkoltan arra is keresi a választ, hogy hol választódik el a báb az embertől, hol az a határvonal, ahol színészei megmutathatják arcukat, melyek azok a pontok, amikor előbújhat a báb mögötti ember. S ha a bábok mögé el lehet bújni, akkor olykor megengedhető hamis ábrándokba és illúziókba menekülni a valóság elől. A mesék pedig úgysem valóságosak. Csak igazak és tanulságosak.