A koreográfus-rendező, táncpedagógus, a Nemzet Művésze életének 77. évében, október 27-én hagyott itt bennünket.

Életművét a magyar népművészethez, folklórhoz való viszonya, mély ismerete és különleges megközelítése határozta meg. Műveiben emberi történeteket, kapcsolatokat, sokszor női sorsokat fogalmazott meg: korát megelőző bátorsággal beszélt nőként a nőkről; társas és társadalmi szerepeinkről, együttélésünk vélt, vagy valós szabályairól, a Kárpát-medence történelmének kiszolgáltatott emberéleteiről. Anyanyelve a folklór volt, de ezt a nyelvet olyan személyes, alanyi beszédmóddal használta, hogy az műveiben költészetté vált.

Közel hat évtizedes aktív tevékenysége rendkívüli a magyar néptánckultúra modernkori történetében: pedagógiai és módszertani munkája teremtette meg a műfaj szervezett utánpótlásának lehetőségét, országos, sokgenerációs hálózatát. A Magyar Művelődési Intézet munkatársaként kollégáival ő alapította meg az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesületet. Módszertani kiadványait a mai napig használják óvodákban, iskolákban táncpedagógusok országszerte. Gyermekeknek készült színpadi művei egyedülállóak a magyar táncművészetben. Foltin Jolán volt az egyik kitalálója és szervezője az első budapesti táncháznak, az első – a mozgalom későbbi névadó – eseményének egyik házigazdája.

Koreográfus tanítványai sokasága képviseli alkotói látásmódját, hatása az utána jövő generációkra megkérdőjelezhetetlen. Közösség-teremtő személyiségének ereje példaadó.

Alkotói életének két fő színhelye és műhelye a Bihari János Táncegyüttes (melynek 1959-től tagja, 1982-91-ig művészeti vezetője és haláláig mentora volt ) és a Honvéd Táncszínház, ahol több évtizeden keresztül, annak megszűnéséig alkotta olyan jelentős műveit, mint az Asszonyok könyve, Harangok, a Lagzi, Ki népei vagytok, Bartók útjain, A tánczmester.

Műveinek sokszor nyújtottak alapanyagot, ihletet olyan jelentős magyar írók, mint Kiss Anna, Kormos István, Nagy László, Szilágyi Domokos, Szakonyi Károly, Dobozi Eszter, Balogh Robert. Életének utolsó évtizedében független alkotóként dolgozott, elsősorban tanítványaival: a MÜPA és a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2016-ban mutatta be Elmúlik/Táncdráma a kitelepítések idejéből és 2018-ban Feketetó című műveit. Mozgékony, kiapadhatatlan alkotói tevékenységére jellemző, hogy 2014-ben, hetvenegy éves korában a Táncművészek Szövetsége az évad legjobb alkotója díjjal tüntette ki. Munkásságát Erkel Ferenc-díj, Gyermekekért díj, Kossuth-díj, Príma díj, Magyar Érdemrend Középkeresztje és számtalan életműdíj jutalmazta.