A Pesti Vigadó SZÓ, SZÍN, JÁTÉK sorozatában november 14-én a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában láthatjuk Aldo Nicolai: Hárman a padon c. darabját.

Régi és keserű párbeszéd:

-Az idős kornak is megvannak a maga szépségei…

-Csak egyet mondj, a jóságos Isten áldjon meg!

Elmagányosodva, elhagyatva, kiszolgáltatottan tényleg nehéz örömet találni abban, amit hatvanon túl is életnek nevezünk. Sőt. Talán az már nem is az. Örökös panaszok ilyen-olyan (valóságos) fájdalmakra a testben és olykor, a kínzó egyedüllét és az elmúlás szorításában a lélek gyötrelmeire is. Nem ritkán utóbbiból van több.

Aldo Nicolai darabjából leginkább az derül ki, hogy idegenek előtt az idősödő ember nem szívesen beszél a valóságról: a családról, amelyik nem is túl ritkán már tehernek érzi a nagyapát, nagyanyát. Hát még ha együtt is kell élni velük…

Ebben a kamara-darabban két, hetven felé járó férfi találkozik rendszeresen egy padon, valahol a városszél kis terecskéjén. Nicolai ezzel is jelzi, hogy már messziről nézik a történéseket, a világ dolgait, már nem múlik rajtuk semmi, az élet szép, lassan mögéjük kerül. Szinte már várják a megváltást, a végső leheletet, de az eleinte morózus beszélgetések egyre inkább közelebb hozza két kérges lelket a másikhoz. Bacca (Karczag Ferenc) nagy hanggal, csinált szigorúsággal tekint mindarra, ami elmúlt és szeretettel szülővárosára, ahová ifjú kora óta nem jutott (nem akart?) ideje visszautazni látogatóba. Ott van a gyerekkor, a család, a barátok, és az ő lelkében még mindig ugyanúgy kék a víz, jó barát a halász, ahol őt mindenki ismeri. De hát ennek már hatvan éve. Ő a nekem semmi sem jó, ő a mindennel elégedetlen. Luigi (Mészáros István) egy kicsit más típus. Logikusabb, racionálisabb, de a haszontalanság érzése olykor fölülírja azt a kevés jót is, ami néha mégis megtörténik vele. Na, persze, hogy mégis összebarátkoznak, hiszen a magányosság, a rettenetesen gyorsan múló idő, a tehetetlenség, az ugyanazon sors fájdalma egymás felé fordítja őket. Próbálnak egymásba kapaszkodni az őket félrelökő, megtűrő, kihasználó család ellenében. Ambra (Gombos Judit) szerepe szerint a két öreg amorózó közötti távolságot igyekszik eltüntetni, Bacca meg Luigit kommendálja a hölgynek, miközben rájön, hogy barátra lelt, társra a másik férfiban, akit nem szeretne elveszíteni.

Maradjon is itt félbe a történet elmesélése. Aldo Nicolai a két férfira irányítja a fület-szemet-lelket a színpadon. Karczag Ferenc és Mészáros István jutalomjátéka nagyon jó pillanatai a Szolnoki Szigligeti Színház hosszú történetének, Gombos Judit a szerényre írt szerepben is kiválóan érzi magát.

(forrás: iszolnok.hu)