A francia-bolgár származású karmester, Mischa Damev vezényli a Nemzeti Filharmonikus Zenekar december 6-án a Zeneakadémia Nagytermében. 

A Szófiában született karmester Debussy, Saint-Saëns és Elgar egy-egy művét vezényli, az est szólistája Loius Schwizgebel zongoraművész. 

Mischa Damev első leckéit nagyapjától, a jelentős bolgár karmestertől, Mihail Lefterovtól kapta. Tanulmányait később Svájcban folytatta. Fontos mentorai közé tartozott Mariss Jansons, Georges Prêtre, és Vlagyimir Fedoszejev.
Nyár van, rekkenő hőség, de az árny hűs. Lombok alatt pihen hősünk, és álmodozik kecses nimfákról, boldog semmittevéssel telik el a délután. Nyüzsgő, ideges világunkban csakis irigyelhetjük Mallarmé hősét, a kecskelábú faunt. Debussy tízperces zenekari előjátékot komponált a költeményhez, páratlan színekkel, érzéki harmóniákkal. Vigasztaló hallani télen. Az ezt követő műsorszám a legkorábbi francia zongoraverseny, amely máig gyakran hallható hangversenyeken, szerzőjének egyik legnépszerűbb kompozíciója. Camille Saint-Saëns II. zongoraversenyéről egy epés kritikus azt találta írni: „kezdete Bach, vége Offenbach”. Amihez rögtön hozzátehetjük: közepe (második tétele) meg az állatok farsangja. Ha a motívumok, témák nem is, a hangvétel kétségkívül emlékezteti a hallgatót a szerző legnépszerűbb művére, amelynek tételei közt ott az elefánt, a kenguru, megannyi patás – és ne feledjük, egy igazi zoológiai tünemény: a zongorista is. A mű a svájci születésű Louis Schwizgebel zongoraművész előadásában hallható, akivel a Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2018. november 27-28-án Svájcban koncertezett.
Francia művek után egy angol következik. Passepartout után Mr. Fogg, mondhatnánk. Sir Edward Elgar mintaképe volt a régi vágású angol gentlemannek. Udvarias, kimért, kicsit hűvös. II. szimfóniájából azonban ugyanaz derül ki, mint Verne Gyula hőséről. A fegyelmezettség néha szenvedélyt, romantikus érzéseket leplez.