A vízre rajzolt vonalak, vagy a homokba épített vár tiszavirág életű, akár a táncos lét. De ha egyszer is sikerül maradandót alkotni, már volt értelme – ezt láthatjuk a Nemzeti Táncszínházban december 29-én.

A Homokrajzok című táncszínházi estben három egyfelvonásos kortárs balettet láthat a táncot kedvelő közönség, ezúttal a budapesti Nemzeti Táncszínházban. Az Egerházi Attila balettigazgató által táncverseknek is nevezett darabok mindegyike olyan kérdésekről beszél a tánc nyelvén, amelyek sokunkat foglalkoztatnak.

Az első, a Félhomály című darab félelmeinkről szól, arról az állapotról, amikor az ember nem látja tisztán az őt körülvevő dolgokat a maguk valójában, így a látott képet képzelete egészíti ki. A félhomály előhívja a sötétben rejtőző démonokat; az álarcok, amelyeket az ember addig viselt, lehullanak, nem védik többé, nem rejtik el valódi arcát.

A második produkció, az Eltűnőben címet viselő, költői hangvételű mű az emberi kapcsolatok törékenységéről, sérülékenységéről mesél. Ez az első olyan produkció a tavaly alapított Székesfehérvári Balett Színházban, amelyet vendég koreográfus készített a társulat számára: a norvég Kristian Ole Tangen nyolc táncművészre álmodta meg a darabot.

Az estet záró címadó balett, a szinte a teljes társulatot felvonultató Homokrajzok költői képet rajzol az elmúlásról, miközben a táncosi lét tiszavirág életű mivoltáról is szól. A tánc – lényegét tekintve – mozdulatrajzok összessége a térben, amelyek olyanok, mint a vízre rajzolt vonalak, a homokba írt szavak, vagy akár egy tengerparton, gyerekkéz építette homokvár, amelyet az idő vagy egy óvatlan lépés elporlaszt – fogalmaz a rendező az alkotásról.

AZ ELŐADÁSRA MOST PÁROS BELÉPŐT NYERHETSZ, HA VELÜNK JÁTSZOL!