Esküdtszék, bíró és végrehajtó – díszkiadásban tört ránk Dredd bíró.
A posztapokaliptikus Amerika égbeszökő óriás-felhőkarcolóinak küldetés-orientált, sokak szerint empátiában szegény őre, Dredd bíró 1977 óta óvja Mega-City 1-et a rá leselkedő gonosztevőktől, a nukleáris háború utóhatásaitól elkorcsosult mutánsoktól és azoktól az összeesküvésektől, amelyek még egy kárhozatra jutott világban is létező emberi kicsinyességből, irigységből és nagyravágyásból fakadnak. A népszerű és kőkemény, futurisztikus zsarufigurát a filmvásznon Sylvester Stallone és Karl Urban is életre keltették, sőt, még a kultikus thrash metal banda, az Anthrax is írt róla egy közönségkedvenc nótát.
A 2000 AD képregényeinek lapjain pedig azóta is osztja az igazságot a marcona akcióhős, akinek egy modernebb és kissé komplexebb kalandját hozta most el a magyar olvasók számára a Fumax Kiadó a Minden birodalom elbukik című kötetben. A bő 230 oldalas, böhöm nagyalakú képregény-különlegesség strandard kiadása is rendkívül impozáns, ám még extra kivitelű limitált változatban is elérhető a kiadónál. A kötet története egy már idősebb, formáját fiatalítószerek segítségével őrző Dreddre fókuszál, aki a főcselekmény keretei között a Mega-City 1, az angol örökséget őrző Britváros, a titokzatos Smaragdsziget és az ügyeket keményen intéző Texasváros között kialakuló konfliktusban próbálja bilincsbe verni a rosszfiúkat, miközben a rettegett Koboldkirállyal és az Átokföldnek hívott nukleáris pusztaság új hadurával is szembekerül.
A Dredd-képregények világa alapvetően nagyszerű, hiszen egy olyan posztapokaliptikus környezetet mutat be, amely könnyűszerrel megragadja a műfaj szerelmeseinek figyelmét. A lehetőségekkel kecsegtető 21. század ebben a világban atomháborúba torkollt, amelynek következtében megszűntek a földi civilizációk életét évszázadokon át meghatározó nemzetek és a régi földrajzi határok, helyükbe pedig gigantikus megapoliszok léptek, amelyek a mennyek talpát nyalogató toronyházakkal igyekeztek áthidalni a túlnépesedés problémáját. A Minden birodalom elbukik ehhez az elrendezéshez több fontos részletet is hozzáépít. A csatornapatkányok által lakott, a kegyetlen Koboldkirály által vezetett Alsóváros sötét hangulatú dimenziót ad az összképhez, az Átokföldön játszódó, akciódús etapok pedig élvezetesen hajaznak a Mad Maxre, ráadásul mindkét sztoriszakasz főgonosza ügyesen csavart, meglepő fordulatokat tartogat. Mindezt pedig ármányos politikai összeesküvés követi, amely ugyan nem válik példaértékű paranoiathrillerré, hiszen megkíméli magát attól, hogy túl mélyre ásson, de legalább az utolsó oldalig fenntartja a cselekmény dinamikáját. Az ilyen történetekre szokták azt mondani, hogy egyszerű, de nagyszerű.
Mindazonáltal nem a cselekmény miatt válik igazán érdekessé a kiadvány, hanem azért, mert rendkívül ügyesen pozicionálja Dredd karakterét az események sűrűjében. Ahogy már szót ejtettem róla, a címszereplő - mivel a Dredd-képregényekben valós idő szerint öregednek a karakterek - ezekben a fejezetekben már idősebb, kiemelkedően tapasztalt, nagy tiszteletnek örvendő bíró. Épp ezért jól áll a képregénynek az, hogy központi karakternek nem Dredd figuráját teszi meg. Inkább a fiatalabb bírók, a kadétok vagy a főbíró gondolataira fókuszál, és azt mutatja be, hogy a posztapokaliptikus közösség szemében milyen kép él a címszerelőről. A lenyűgöző, tárgyilagos, de pont ettől részletes és őszinte objektivitás teszi különlegessé a cselekményében sablonosabb akciótörténetet.
Összességében a kiválóan, kreatív oldalakról megragadott, egyszerű elbeszélési mód és a lényegre törő, de izgalmas vizuális megoldások varázsolják a Minden birodalom elbukik című Dredd-kötetet az esetleges jövőbeli folytatások megkérdőjelezhetetlen zászlóshajójává, és így marad a Fumax továbbra is a hazai képregénypublikálás legszínvonalasabb képviselője.
