A szegény szövegíró kislánya, Barbara, imádta a rénszarvasokat, így adta magát, hogy a történet egy rénszarvasról szóljon. De miért éppen Rudolf?
1939. nem igazán tartozott a legvidámabb évek közé az Egyesült Államokban: az ország még javában szenvedte a gazdasági világválság hatásait, és előttük állt meg a második világháború is.
Mégis ebben az évben született meg a 20. század egyik leghatásosabb története, ami azóta az amerikai karácsonyi folklór fontos részévé nőtte ki magát – annyira, hogy hatása még nálunk is érződik.
A gyerekek túlnyomó része tudja, hogy ki a Rudolf – de a felnőttek sokszor értetlenkedve vakarják a fejüket, hogy oké, Rudolf a piros orrú rénszarvas, de hogy került a karácsony és a Mikulás közelébe?
A mese születésének története van olyan izgalmas, mint maga a mese. 1939-ben a Montgomery Ward, a chicagói székhelyű nagy kereskedőhálózat úgy döntött, hogy kicsit lejjebb szeretnék tornászni a marketingköltségeket – addig ugyanis jogdíjas meséket és történeteket használtak fel a vásárlók gyerekeinek karácsonykor ingyen osztogatott kifestőkhöz és könyvecskéknek. A vezetőségben megszületett az igény arra, hogy saját történettel dolgozzanak, ezért felkérték a reklámszövegíróként és a katalógusok anyagáért felelős Robert Lewis Mayt, hogy írjon egy állatos mesét.
Maynek igen jól jött a felkérés, mert komoly írói álmait már ép kezdte feladni, és ő is megszenvedte a világválságot. Ráadásul 1937-ben feleségénél rákot diagnosztizáltak, és a kezelése elvitte minden pénzüket. May 1939 elején kezdett el dolgozni a történeten, ám felesége sajnos az év nyarán elhunyt. A friss özvegy férfitől, aki egyedül maradt négyéves kislányával, főnöke vissza akarta volna venni a megbízást, ám ezt ős azzal utasította vissza, hogy most nagyobb szüksége van a munkára, mint bármikor. May gyászában a munkába temetkezett, így 1939 végére meg is írta a 86 versszakból álló verses mesét.
A mese ötlete kis részletekben született meg: May kislánya, Barbara imádta a rénszarvasokat, oda volt értük, akárhányszor az állatkertbe látogattak, így adta magát, hogy a történet egy rénszarvasról szóljon. A piros orr ötlete pedig akkor született meg, amikor May a Michigan-tó feletti sűrű, vastag ködöt bámulta, és hirtelen beugrott neki az ötlet: milyen fontos az ilyen rémes időben a jó tájékozódás.
A rénszarvas végül a Rudolf nevet kapta a még versenyben lévő Rollo, Reginald, Rodney és Romeo helyett, hogy végül elfoglalja az őt megillető helyet. May a történethez saját gyerekkori élményeit használta fel, mert fiatalkorában gyakran bántották és kiközösítették, mert gyenge volt és kistermetű, így a másság miatt való elutasítást testközelből ismerte. A történethez bevallottan merített A rút kiskacsából is, hogy Rudolf ne csak otthonra találjon, hanem igazi hőssé nője ki magát, és piros orra segítségével mentse meg a karácsonyt.
A mesekönyv már az első évben hatalmas sikert aratott – annak ellenére, hogy May-nek komoly csatát kellett vívnia a vezetőséggel a piros orr miatt, hiszen azt akkoriban a részegességgel és az alkoholizmussal hozták szoros kapcsolatba. Karikatúrákon és rajzokon gyakran piros orral ábrázolták az iszákosokat, és nem volt egyértelmű, hogy ez nem viszi-e tévútra a mesét. A Montgomery Ward egyik illusztrátora, Denver Gillen ezért azt a feladatot kapta, hogy aranyos állatot rajzoljon.
Úgy tűnt, hogy ez működött: 1939 karácsonyán 2,4 millió példányt osztottak ki a Montgomery Ward üzleteiben, és már tervben volt a következő milliós példányszámú kiadás, amikor a háború közbeszólt, és korlátozták a papíripart. Az újranyomásra ezért 1946-ig, a háború végéig és a korlátozások feloldásáig várni kellett, amikor további 3,6 millió példány fogyott el a mesekönyvből.
A hatalmas siker ugyanakkor anyagi hasznot még nem igazán hozott alkotójának, hiszen a mese jogait a Montgomery Ward birtokolta – ám a szervezet elnöke, Sewell Avery végül abban az évben visszaadta May-nek a jogokat, hogy anyagilag is összeszedhesse magát.
Ez tette lehetővé, hogy May kereskedelmi forgalomban is megjelentesse a könyvet, illetve azt, hogy zeneszerző sógora, Johnny Marks megzenésítse a művet. Ám a dallal akadtak problémák: több énekes is visszautasította a felkérést, mert féltek megpiszkálni a karácsonyi legendakört. Végül Gene Autry, az Éneklő Cowboyként ismert énekes-dalszerző-színész és baseballcsapat-tulajdonos vállalta el a feladatot, amivel élete egyik legnagyobb közönségsikerét aratta.
1949-ben a kislemez letarolta a Billboardot, és egészen a nyolcvanas évekig a második legjobban fogyó felvétel maradt az Egyesült Államokban.
1964-ben stop-motion technikával dolgozó animációs sorozat készült belőle, amely az NBC csatornán fél évszázadon keresztül a legnézettebb karácsonyi adás maradt.
May mindeközben újranősült, egy kolléganőjét vette el és született egy második gyermeke. A Montogmery Wardnál 1951-ben mondott fel, hogy Rudolf egyre növekvő sikere mellett bábáskodjon: a figurából készült hógömb, bögre és kirakós is – ám a jelek szerint nem May volt a legjobb üzletember, mert hét évvel később visszatért munkahelyére, ahol egészen 1971-ig, nyugdíjazásáig dolgozott.
A történetből azóta készült képregény a DC Comics jóvoltából, több egész estét rajzfilm, és Rudolf alakja azóta a világon majdnem mindenhol beette magát a köztudatba, mint a Mikulás hős kis segítője – és nem fog rajta a kor. Rudolf idén ünnepli nyolcvanadik születésnapját, és nincs kétség afelől, hogy ő már az amerikai karácsonyi folklór igazi, kitörölhetetlen része.
