A Nemzeti Táncszínház támogatásának köszönhetően december 30-án megint látható lesz Pirók Zsófia Folkamenco c. előadása.

Két nép, a spanyol és a magyar vállalt végvár szerepet a keresztény Európa védelmében. A küzdelmek keserűsége és fájdalmaik nyomot hagytak kultúrájuk és művészetük minden területén. A szomorú balladáikból, ennek ellenére mindig a pozitív hitük emelkedik felszínre. Zenéjük és táncaik az életigenlésből fakadó megmaradás energiáit ébresztik a nézőben és hallgatóban egyaránt. Mindkét nép röghöz kötött életének kísérője, a szabadság időtlen megtestesítője: a vándorló cigányság. Az ő megmaradásuk záloga is az az élő kultúra, mely beolvaszt magába mindent, ami hagyományként megtartó büszkeséget, hitet és boldogságot jelenthet. A megőrzött színes emlékek olvasztótégelyében, a mai világban, az élővé tett közös erő: az ÉLETSZERETET! A gyökerekből felszínre tört látható virág gondozása az, ami tartást ad. A múlt előtti tisztelgés a jelenben a közös jövő, amit a közös energiák képviselnek. Ezt a mélyből feltörő érzést, mely a lelkünkből fakad, egyesítik ebben az előadásban, melynek résztvevői bárhonnan származnak is, sajátjuknak érezhetik minden pillanatát. Különbözőségünk látszólagos csak, mert az érzelmek, melyek táncainkból-zenéinkből ébrednek, azonosak. Csodálkozva fedezzük fel a távolság ellenére, a sok-sok apró jelet, mely összeköt.