Sharon Kam a Nemzeti Filharmonikusokkal ad hangversenyt a Zeneakadémián, január 24-én. Mozart pedig Tamássynéhoz költözött.

Sharon Kam, a világ egyik vezető klarinétművésze lép fel a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral január 24-én a Zeneakadémián. Az est során Weber II. (Esz-dúr) klarinétversenyét adja elő, Hamar Zsolt vezényletével. A koncert Mozart g-moll szimfóniájával kezdődik, melyet a szerző tizennyolc évesen komponált szülővárosában, Salzburgban. A programot a szerző egyik remekműve, a Requiem zárja.  Közreműködik Schnöller Szabina szoprán, Wiedemann Bernadett alt, Ninh Duc Hoang Long tenor, Cser Krisztián basszus, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. 

Tudjuk, Mozart torzóként hagyta ránk a Requiemet. A Lacrimosa-tételből csak nyolc ütemet írt meg, papírra vetett egy fúgatémát a tétel zárásához, illetve az Offertorium ezután következő két tételét még felvázolta, a továbbiakból viszont semmit. Miután a művet egy nevét elhallgató főúr rendelte meg jó pénzért, az özvegy segítségért folyamodott. Többen visszautasították, maradt Franz Xaver Süssmayr, a szerény tehetségű barát. Ő mentette a menthetőt. A fúgatémát mellőzte, mert nem tudott fúgát írni. A mű így vált közismertté. A 20. században ugyan számos kísérlet történt jobb, stílusosabb kiegészítésre, de egyik sem terjedt el. Süssmayr változatát megszerette az utókor. Csoda történt? A Jóisten megsokszorozta egy jelentéktelen muzsikus képességeit? Nem, mondja egy Alon Schmuckler nevű, nagy fantáziával megáldott zenetörténész. A magyarázat egyszerű. Mozart maga fejezte be a darabot. Mert a halálát 1791 decemberében csak eljátszotta, hogy elkerülje a kínos adósságokat. A színlelt temetés után Budára költözött, özvegy Tamássynénál vett ki szobát, és még sok kaland várt rá. Konstanze természetesen be volt avatva. Gyönyörű történet. A közönség eldöntheti, a csodában hisz-e inkább vagy a színes mesében. Esetleg egyikben sem, és legszívesebben új befejezést kreálna. A koncert első részében elhangzó, úgynevezett „kis” g-moll szimfónia, illetve Weber II. klarinétversenye nem vet fel ilyen kérdéseket. Sok is lenne belőlük egy estére.