Folytatódik Honvéd Együttes megalapításának 70. évfordulója tiszteletére elindított jubileumi évad. Február 26-án a házigazda szerepét a Honvéd Férfikar tölti majd be a Müpa színpadán.

„L’homme armé” cím egyrészről utal a férfikar nevében hordozott „katonás” létre, másrészről jelez egy közismert középkori dallamot is, amelyet Gyöngyösi Levente és Vajda János is idéz művében. A Férfikar tagjai bár hivatásukat tekintve énekművészek, mégis jogos elvárás, hogy egy-egy koncertjük alkalmával a katonalét zenei vonatkozásaiból is ízelítőt adjanak.

A koncerten elhangzó művek a katonasors különböző aspektusait mutatják be, ezzel is visszatekintve saját történelmükre és megalakulásuk történetére. Az érzelmek széles spektrumát élhetjük át, erős, drámai és érzelemdús, valamit lágy és kifinomult hangzásokon keresztül.
Gyöngyösi Levente Katonasiratója – amely mordvin és zürjén katonabúcsúztató szövegekre íródott, Strausz Kálmán karigazgató felkérésére - és Tolcsvay László Testamentom című oratóriuma - amely a magyar történelem tragikus pillanatait dolgozza fel, kiegészülve a Kossuth-díjas koreográfus, Zsuráfszky Zoltán ihlette táncelőadással - a katonalét drámaiságát hivatott megmutatni. A vidámságát pedig egy humoros történetet elbeszélő kantáta, Vajda János: Szent Péter meg a zsoldosok című zeneműve fogja képviselni.
A koncert érdekessége még, hogy mindhárom darab ősbemutatója a Honvéd Férfikar nevéhez fűződik.

„Amiatt esett választásom ezekre a darabokra, mert valamennyiben fellelhető egyfajta személyes szál, amin keresztül valóban átélhető a katonalét mindenféle aspektusa. Hiszen a mi 70 éves gyökereink is ide vezethetőek vissza, amire mindig nagy tisztelettel emlékezünk. Emellett természetesen külön öröm számomra, hogy ezeket a műveket az ősbemutató után ismét előadhatjuk.” – Riederauer Richárd

A koncert első darabja Gyöngyösi Levente Katonasiratója, amely megfelelően dramatizált katonasirató és katona búcsúztató szövegek együttese. Ez az egyike annak az öt kantátának, amelyeket Strausz Kálmán rendelt kortárs zeneszerzőinktől a Nagy Háború 100. évfordulója tiszteletére. A katonát búcsúztató feleség szerepét Vizin Viktória énekli, akin keresztül a búcsú még személyesebbé és fájdalmasabbá válik. A hangszerelésnek köszönhetően a háború és a csata zaja tökéletesen kivehető az egész darab során. A mű záró tétele egy szép a capella, amely az énekkar kíséretében hangzik el.

A drámai hangulatot Vajda János Szent Péter meg a zsoldosok című darabja hivatott feloldani. A mű Hans Sachs német mesterdalnok szövegére íródott, amely könnyed és szórakoztató módon meséli el a címben szereplő történetet. Kilenc zsoldos felkerül a mennybe, akik rettentően unatkoznak ott, hiszen kitört a béke és többet nem kell harcolniuk. Szeretnének bebocsájtás kapni de emiatt nézeteltérés támad az Úr és Szent Péter között. A Teremtő végül Péternek. Természetesen a béke nem tart sokáig, a katonák zavargást szítanak, kockáznak, berúgnak, verekednek, még szegény Szent Pétert baját is ellátják. Így ismét az Úr elé járul, elismeri hibáját és segítséget kér, hogy ezt a helyzetet visszafordítsák. A Teremtő ekkor azt tanácsolja, hogy küldjenek ki angyalokat a kapun, fújjanak riadót, amire a katonák majd biztosan reagálni fognak hiszen harcot sejtenek, ami zsoldot is jelent egyben. Természetesen a terv beválik, és mikor az utolsó katona is a kapun kívül van, bezárják a kaput. „… Zsoldos azóta se megy be mutatóba sem a mennybe… E kis tréfán jót mulathatsz, s nem sért: ezt reméli Hans Sachs.” (ford.: Mann Lajos)

A hangverseny második felében Tolcsvay László Testamentom című férfikari oratóriuma lesz hallható, ami zenei nyelvezetét tekintve a komoly és a könnyű műfaj – legjobb értelmében vett – átmeneti határán helyezkedik el. Bella István verseire íródott nagyzenekari mű, melyben a szerző a doni magyar tragédiának állít emléket, és amelynek minden pillanatában emlékezik a háború okozta családi tragédiájára.
A szimfonikus zenekarhoz egy szintetizátor illetve a népzene irányából cimbalom, tárogató és ütős szekció is csatlakozik.
Az előadás különlegességét adja még Zsuráfszky Zoltán által megálmodott koreográfia, melyet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában láthat a közönség.

Közreműködik: Vizin Viktória (mezzoszoprán), Nyári Zoltán (tenor), Kovács István (basszus), Honvéd Férfikar, Magyar Nemzeti Táncegyüttes (művészeti vezető: Zsuráfszky Zoltán), Budafoki Dohányi Zenekar
Vezényel: Riederauer Richárd.