Mi történik egy robotfiúval a gettóban '43 telén?
Egyre magasabbra teszi a lécet az idén negyedszerre megrendezésre kerülő Budapest FotóFesztivál: 2017-ben Alex Webb „klasszikus” dokumentumfotóival indult a sorozat, aztán jött John Malkovich, aki a világ leghíresebb fényképeit reprodukálta önmagával a címszerepben, Sandro Miller kamerája előtt. Ez is olyan kiállításnak bizonyult, amit könnyen befogad a műfajban kevéssé jártas szemlélő, de már a tavalyi David Lynch kollekció komoly kihívások elé állította még a legelvetemültebb Twin Peaks és Radírfej rajongókat is.
Az idei tárlat, Paolo Ventura meséje a robotfiúról, akinek a történetéhez a hámló falú velencei gettó adja a díszletet és akinek rövid élete a az olasz történelem egyik legszörnyűbb fejezetében csupán néhány mondat, a fotófesztivál eddigi négy évének talán legérzékenyebb darabja. A valószerűtlenül sejtelmes képek által keretezett, egyszerűnek tűnő, de ősi metaforákat rejtő ködös-pókhálós tragédia, amelyet mintha tüllfüggönyön keresztül szemlélnénk, lassan örvényleni kezd, és a látogató, ha nem vigyáz, annyira beleszédül, hogy már nem akar szabadulni. Mert a mese legbelül folytatódni kezd.
Szarka Klárával, a kiállítás kurátorával Kalmár András beszélgetett a megnyitó előtti napokban.
