Hiperűrsebességgel hallgattuk meg Beck új albumát.

Most, hogy a négy fal közé szorultunk, legjobb, ha mindent fejben csinálunk. Fejben utazunk, fejben száguldozhatunk a galaktikus térben is. Szerencsére zenét hallgathatunk valós térben és időben is, sőt, ha Beck Hyperspace című új lemezét hallgatjuk, simán lehetünk a sebesség megszállottjai. 

Az album borítóján ugyanis egy vintage piros sportautót látunk, ami magas labda, mert eszünkbe juthat, hogy hány olyan lemezt tudnánk felsorolni, amelyek coverén valami karakteres verda látható, csak a közelmúltból Lana Del Ray több albumát is felsorolhatnánk, és a lista a végtelenségig folytatható, ahogy ezekről a verdákról is így gondolkodtunk, amikor autós kártyáztunk: végtelen a sebességük. De vajon olyan izgalmas Beck Hyperspace is, mint maga a retro sportkocsija? Nos, majdnem. A lemez legfőbb sajátossága a szintetikus erőtlensége, amit persze a társproducer Pharrell Williams számlájára írhatunk. Ami pozitív és szerethetően bizarr volt a korábbi, jó arányokkal legyártott Colors című ironikus popalbumán, az most semmitmondó lett. Nettó pop, slágerek nélkül. A borító láttán először arra gondoltunk, hogy a produkció afféle nyolcvanas évek meta-pop lemez lesz, mint amilyen a Muse legutóbbi Simulaton Theory című kísérlete volt, de az album dalai nem sokban különböznek mondjuk Justin Timberlake ügyesebb dalaitól. Pharrell professzionalizmusa pont azt veszi el Beck világából, ami a jellegzetesebb vonása volt, a karcos, fésületlen, bizarr zenés románcokat.

Igaz, hogy van némi melankolikus bája, mégis benne marad abban a szintetikus, kilúgozott trendi tartományban, ami megkülönböztethetetlenné teszi a Petőfi Rádió Top 40-es listáján szereplő, szakmányban gyártott, széteffektezett audiotune jellegű felvételeitől. Oké, nem rossz az álmos-ábrándos Uneventful Days, a barkács country-korszakát is beidéző Saw Lightning, de annyira érződik a lemezen a „megcsináltság”, hogy pont a vagány, vállaltan bizarr zenei konstrukciók vesztek el az első kanyarban, így nincs is kedvünk beülni Beck piros autójába. Pedig a lemezt bizonyára vintage verdákhoz optimalizálták, éjszakai vezetéshez kellemes háttérzene, de leengedett ablak esetében szégyenlősen kikapcsoljuk, amikor megállunk egy benzinkútnál