Mivel tervezett utazásainkat egy időre el kell halasztanunk, csupa olyan olvasnivalót ajánlunk karantén idejére, melyek az utazás illúzióját nyújtják – szinte minden korosztálynak.
Gerald Durrell: Korfu-trilógia
A szerző neve garancia a tökéletes kikapcsolódásra: minden könyvében új tájakat és állatfajokat ismerhetünk meg miközben könnyesre kacagjuk magunkat az emberi (és olykor állati) viselkedés kiszámíthatatlan furcsaságain. A Korfu trilógia ( Családom és egyéb állatfajták; Madarak, vadak, rokonok; Istenek kertje) különösen kedves volt az író számára, hiszen gyerekkori élményeit örökíti meg benne. A görög szigeten töltött idő egyfajta aranykorrá nemesedett a saját szemében felnőtt évei során, és furcsamód az olvasók is így tekintenek rá: a Durrell rajongók kollektív tudatának része lett a Korfun megtapasztalt szabadság és kiteljesedés, ami szerencsére bármikor újra átélhető, hiszen csak le kell emelni a könyve(ke)t a polcról.
Molnár Krisztina Rita: Kréta-rajz
A költőként, múzeumpedagógusként és novellistaként is aktív Molnár Krisztina Rita csodálatosan ráérzett arra, hogyan kell olyan ifjúsági regényeket írni, amelyeket aztán a felnőttek is örömmel olvasnak. A Kréta-rajz egyfajta spin-off: a Maléna Kertje című könyvből megismert baráti hármas nyári kalandjait nyújtja át az olvasóknak napló formájában. A három gyerek nagyon különbözőképpen tölti a szünidőt: egyikük otthon marad, de cserébe fölfedezi az írás szabadító erejét, másikuk egy Nógrád megyei kis faluban bandázik az unokatesókkal, a harmadik (mondhatnánk, hogy a legszerencsésebb, de az író szándékosan nem tesz értékbeli különbséget a háromféle nyaralás között) pedig egy varázslatos görög szigeten, Krétán ismerkedik az európai kultúra bölcsőjének kincseivel.
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög
A világirodalom egyik nagyágyúja: úgy hat az olvasóra, mint egy testes, nehéz vörösbor, egészségre gyakorolt pozitív hatása azonnali és megkérdőjelezhetetlen. Amikor Camus 1957-ben átvette a Nobel díjat (hm, A pestis mint újabb olvasmányötlet nehéz időkre?) beszédében megjegyezte, hogy a másik jelölt, Nikosz Kazantzakisz 'százszor jobban' megérdemelte volna a kitüntetést. A görög írót még összesen kilenc alkalommal jelölték a rangos irodalmi elismerésre, de ne ezért olvassuk el a könyvet, hanem azért, mert reményt ad - Krétán még a legbesavanyodottabb könyvmolyok is új életre támadhatnak. A módszer nem is olyan bonyolult: épüljünk be a helyi közösség életébe, engedjünk a szépasszonyok csábításának, vesztegessünk el egy lignitbányát száz nap alatt, aztán vigadjunk sírva a tengerparton.
Jack London: Farkasvér
Miért feltételeznénk, hogy csak a napsütötte mediterrán vidékek késztetik álmodozásra az olvasót? Akit a sarkvidéki hideg vonz inkább, az maximálisan megtalálja a számítását Jack London írásaiban. Klausztrofóbiával küzdőknek és gyöngébb idegzetűeknek nem ajánlott (a Farkasvér első fejezete már biztosan rájuk hozza a pánikrohamot), de a kitartókat az író megjutalmazza: csodálatos leírásokkal a határtalan északi vadonról, ahol az ember íme, tanúja lehet egy különleges élőlény születésének, öntudatra ébredésének, fejlődésének, pokolra kerülésének majd megmenekülésének. Vannak a Vadon szavával páros kiadásai is, izgalmas dolog egymás után olvasni a két ellentétes irányú történetet. A minap hallottam, ahogy egy tv film szereplője így szólt a fiához: 'Jack Londont olvasol? Az jó. Férfinak való. Ölj vagy megölnek, falj vagy felfalnak.' Hát igen, tulajdonképpen erről szól ez a könyv. Meg egy kicsit arról, hogy néha, sok türelemmel és szeretettel megmenthetünk egy lelket.
Robert Franklin Leslie: A Medvék - és Én
Mi lett volna, ha Jack London a kutyák helyett a mackókat szereti? Hát megírta volna ezt a könyvet, így viszont nem ő írta meg, hanem Robert Franklin Leslie, akinek az életéről nem sokat tudunk azon kívül, hogy ő is szeretett a vadonban kalandozni, és szerencsénkre a tapasztalatait sem volt rest papírra vetni közben. Ez a különleges memoár még mindig a hidegtűrő olvasóknak kedvez: egy fiatal aranyásó Kanadában, távol a civilizációtól három elárvult medvebocsot talál, befogadja a kis állatokat és igyekszik őket az életre nevelni. Gyönyörködtető leírások, a felelős (vad)állattartás hullámhegyei és hullámvölgyei, szabad, kötöttségektől mentes élet a vadonban. Kell ennél több ?
James Herriot: Az állatorvos is nős ember
Yorkshire megye Angliában azért már nem a vadon, cserébe viszont Európa-szerte híres kedvezőtlen időjárásáról és keménykötésű lakosairól. James Herriot például egy vidéki állatorvos megpróbáltatásait tárja elénk, méghozzá roppant szellemes és szórakoztató stílusban. A 40-es években játszódó önéletrajzi regény tanúsága szerint ugyanis a vidéki állatorvos egyfajta Jolly Joker: ugyanolyan sikerrel vethető be farfekvéses borjak, felfúvódott birkák és elütött kutyák kezelésére, sőt a hét minden napján 24 órás ügyeletben van, egyszóval arca lehetne a #NotAllHeroesWearCapes mozgalomnak. A hősök köztünk élnek.
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Ha eddig az embert időnként elfogta az a kicsit mazochista vágy, hogy elővegye a Száz év magány-t és elmerüljön abban, hogyan is volt az, amikor Aurelio Buendía ezredest elővezették a kivégzésére, hát ezentúl az a vágy is gyakran megrohanja majd, hogy újra elmélyedjen abban, milyen is volt az, mikor Szevojanc Anatolija megetette a tyúkokat és lefeküdt meghalni. Az örmény származású Narine Abgarjan játszi könnyedséggel teremti meg az ő saját 'Macondóját': egy fiktív Maran-völgyi falut történelmével, lakosaival, egész atmoszférájával együtt. Mágikus realizmus a Kaukázus szívéből, Márquezhez képest kevesebb pesszimizmussal, viszont ugyanannyi játékossággal és szenvedéllyel.
Timothée de Fombelle: Perle könyve
"Fenntartható irodalmat akarok írni" - nyilatkozta egyszer Timothée de Fombelle, és a Perle könyvével ez kétségkívül sikerül is neki: miután lecsillapodik az első olvasás izgalma, évek múlva is elővesszük majd ezt a valóság és mese között egyensúlyozó fura hibridet. Remek olvasmány kamaszoknak, felnőtteknek egyaránt, a könyvben ugyanis annyiféle réteg van a '30-as évekbeli period-drámától a háborús kalandregényen át az ősi skandináv regékig (némi posztmodern beütéssel megspékelve, hiszen a szöveg a cselekményen túl az irodalom természetéről is beszél), hogy gyakorlatilag bárkit le tud nyűgözni. Az elmúlt 10 év legkomplexebb ifjúsági regénye.
Bökös Borbála: Szmirkó
Egy szó: szipolymacska. Az állattartók persze tudják, hogy hajnali három körül a teljesen közönséges házimacska is szipoly, de azért ez a jópofa szó remekül érzékelteti a szerző affinitását a nyelvhez és a mesebeli lényekhez. Ez a könyv tulajdonképpen a Tündér Lala modernizált és feminista verziója: a megoldás ugyan a kis Szmirkó kezében van, de azért a nőalakok jóval aktívabbak és harciasabbak Szabó Magda meséjéhez képest. A cselekményben viszont sok hasonlóságot fedezhetünk fel, hiszen a címszereplő félig ember - félig tündér kisfiú, akinek országára a fenyegetés árnyéka vetül. Az anyai tilalom ellen föllázadva nekiindul a nagyvilágnak, hogy válaszokat találjon, ám az utazás messzebbre viszi mint gondolná - apja földjére, az emberek világába. Sok veszélyes kalandot él át mire rájön, hogy néha mellettünk van az, akit keresünk. Ez banálisan hangzik, de ígérem a könyvben egyáltalán nem az, sőt friss, meglepő és fordulatos mesére számíthat, aki belemerül Bökös Borbála könyvébe.
Satoe Tone: Pipó utazása
A japán képzőművésznő albumait cukorkaként kapkodják szét a legtöbb Európai országban. Nálunk eddig két műve jelent meg a Kisgombos kiadó gondozásában, illetve Budapesten, a Deák17 galériában tartott kiállítása is nagy sikert aratott a magyar közönség körében. A 'lepkeujjú' illusztrátor bevallottan a szöveggel áll egy kicsit hadilábon, ám a Pipó utazásában sikerült tökéletes egyensúlyt teremtenie az írott és rajzolt tartalom között. Ezt a könyvet nem elsősorban a cselekménye miatt fogjuk elővenni, hanem azért, hogy egy-egy oldalon akár félóráig is elmerengve belebújjunk Satoe Tone varázslatos, légies képeibe, miközben magunkban elmormoljuk azt a pár meditatív mondatot, amit a szerző jónak látott hozzáfűzni.
Bodor Ádám: A Sinistra - körzet
Egy hamisítatlan kelet-európai western filmbe csöppen az a bátor olvasó, aki társául szegődik a könyvbéli főhősnek és bebarangolja vele ezt a furcsa, mégis valahol ismerős tájat. Az ember szinte hallja nyikorogni a kis csehó ajtaját és érzi a bőrén a barátságtalan tekinteteket, ahogy Andrej Bodor kívülállóként megérkezik a román-ukrán határmenti faluba, a Sinistra körzetbe. Az olvasó könnyen belehallja az angol sinister (jelentése: nyomasztó, fenyegető) szót és némileg igazolva is érzi magát, hiszen a körzeten belül szigorú diktatúra uralkodik: aki kilóg a sorból, nem lesz hosszú életű. Groteszk, irracionális, fekete humorú regény ez, viszont egy percig sem unalmas, s a vállalkozó szellemű irodalomkedvelők felfedezhetik benne az Északkeleti Kárpátok kicsit ijesztő, sajátos szépségét.
Győrffy Ákos: Haza
A szerzőt talán sokan ismerik a Bajdázó zenekarból vagy a Havazás Amiens-ben verseskötet szerzőjeként, de most mint esszéíró mutatkozik be az olvasóknak. Természetközeliség, spiritualitás - ezek a hívószavak mindig fölmerülnek vele kapcsolatban, ez a könyv sem kivétel: a Haza a Börzsöny bükköseitől az Adriai tenger partjáig, majd vissza kalauzolja az olvasót, ám a nem egészen koherens rövid történetekből tulajdonképpen valamiféle belső utazás bontakozik ki, ami az embert kalandozásra hívja a saját tudatában.
És nektek mi a kedvenc „utazós könyvetek”? Szeretettel várjuk olvasóink ötleteit!
