A Vadászat horrort ígér és szatírát nyújt, ennél aktuálisabb pedig nem is lehetne.
A Vadászat bemutatója körüli kálvária valószínűleg mélyebb nyomot fog hagyni az emberiség emlékezetében, mint maga a mű: eredetileg tavaly ősszel láthattuk volna a horror-thrillert, azonban egy amerikai tömegmészárlás, majd a Twitteren kikelő Donald Trump elnök láttán a stúdió úgy döntött, hogy egy nyugodtabb időszakra menekíti a látszólag kínos áthallásokat tartalmazó produkciót. Ez a "nyugodtabb időszak" idén tavasszal jött volna el, csakhogy ezúttal a koronavírus-krízis végzett a premierrel, így a filmet végül az interneten tették közzé.
Ami pedig ebben különösen ironikus, hogy a Vadászatban semmi olyan nincs, ami kegyeletsértő lenne egy ilyen tragédia áldozataira nézve. Persze az alapötletben még semmi nem látszik ebből, sőt a B-kategóriás gorefestek fénykorát idéző, klasszikus alapállást kapunk: néhány jómódú figura kitalálja, hogy embervadászatot tart, összeszed 12 szerencsétlent, akiket különböző kreatív módokon igyekszik puskavégre kapni egy vidéki birtokon.
Ez az elképzelés ebben a formában még DVD-re sem igen kívánkozik, nem hogy a mozivásznakra, de a film már az első jelenetekben számos csavart hoz be az alapötletbe. Ne tévesszen meg tehát senkit, hogy a Vadászat az egyre igénytelenebb horrorokat sorozatgyártó Blumhouse terméke, ugyanis impozáns sorozatos (és esetenként filmes) múlttal bíró alkotók dolgoztak rajta, például Damon Lindelof és Carlton Cuse forgatókönyvírók (Lost, A hátrahagyottak, Watchmen), valamint Craig Zobel rendező (A hátrahagyottak, Westworld), ez pedig abszolút meg is mutatkozik a mű ambícióiban.
Kezdve rögtön azzal, hogy a Vadászat nem feltétlenül brutalitásban próbálja felülmúlni előképeit, hanem komikusan abszurd szituációival, karakterei váratlan hozzáállásával sokkol. Nem elégszik meg azzal, hogy már a kiindulópontja is kellően elvetemült, minduntalan érkezik egy szereplő, egy szituáció, amely rá tud tromfolni a korábban látottak döbbenetességére. Mondhatni, egy hosszadalmas monológokat nélkülöző, feszes, kompakt Tarantino-filmmel állunk szemben, amely menetrendszerűen képes a feje tetejére állítani saját alapötletét. Mindehhez pedig vérprofi körítést kapunk: Lindelof és Cuse a szereplők nézőpontjainak változtatásával folyamatosan mozgásban tartja a narratívát, a kezdeti hatalmas miértekre pedig tökéletes ütemben csepegteti a válaszokat. Az már csak hab a tortán, hogy Zobel a legnagyobb akciómozikat idéző jelenetekké komponálja a szereplők összecsapásait.
Rendkívül kiszámíthatatlan és sokrétű alkotással van dolgunk, amely egyszerre horror, akciófilm és szatíra - ez utóbbi pedig egyértelműen a legmarkánsabb és leginkább megosztónak bizonyuló stílusjegye. A Vadászat ugyanis a tengerentúlon dúló kultúrharcot veszi célba - ahogyan a legtöbben felróják neki, igen slamposan és bugyután, azonban pontosan arról van szó, hogy az alkotók nem egy konkrét üzenetet kívánnak célba juttatni, hanem a helyzet szürreális voltát ábrázolják a maguk harsány eszközeivel. Minden egyes jelenet azt a képet tárja elénk, hogy egy rakás idióta öli egymást egy egészen piszlicsáré dolog miatt, és még az élet-halálharc közepette sem tudják levetkőzni legrosszabb előítéleteiket és modorosságaikat.
Igen, a Vadászatnak nincs értelme, de ezt büszkén is vállalja, hiszen azt az őrületet ábrázolja, ahová 2020-ban jutott az emberiség, és amelyben pont olyan nehéz ép ésszel rendet vágni, mint ebben a filmben. És egyik esetben sem tehetünk mást, mint hogy hátradőlünk, és próbálunk szórakozni azon, hogy mennyire abszurd, elmebeteg történések zajlanak a szemünk előtt. Ezt pedig mi más jelképezné jobban, hogy ezzel a produkcióval is egy irreleváns tragédia, egy interneten szájkaratézó államfő és egy globális világjárvány végzett együttes erővel?
A Vadászat teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.
