Az animációs filmek jelentős nyúlalakjai közül csemegéztünk össze párat, hogy megnézzük, hányféle bundába lehet öltöztetni a tapsifülest.

A nyúl és az ember kapcsolata sok ezer évre nyúlik vissza: húsa már az ókori rómaiak körében is kedvelt csemegének számított, alakja pedig számos nép folklórjában, mitológiájában és kultúrájában megtalálható, az észak-amerikai indián törzseknél éppúgy, mint a Távol-Keleten, az aztékoknál és Európában is. Csak a teljesség igénye nélkül: biztos beugrik Aesopus állatmeséje a furfangos teknősről és a pórul járt nyúlról vagy az indiai, kínai és japán mitológia Holdnyula, illetve a keleti horoszkópok Nyúl állatjegye.

A nyúl elvégre egy sokféleképpen értelmezhető és számos emberi tulajdonsággal felruházható állat – akár egymásnak ellentmondóakkal is, hiszen lehet akár gyáva és bátor, szende és magabiztos, félszeg és délceg, aranyos és veszélyes (ekkora fogakkal?!) illetve mifelénk mostanában a tojást is ő hozza húsvétkor, de ebben a cikkben ezt a részt most nem taglaljuk. Épp ezért tud nagyon hálás karakterként működni akár mesében, akár irodalomban, akár filmben, viccekben, képregényekben, kifejezésekben - hiszen sokféleképpen megformálható és megalkotható anélkül, hogy nyúlságát megkérdőjeleznénk.

Híres és/vagy jelentős nyúlalak az ókor óta is született temérdek, és el is tartana egy darabig, ha az összeset érdemben sorra szeretnénk venni, ezért most az animációs, illetve rajzfilmek jelentős nyúlalakjai közül csemegéztünk össze párat, hogy megnézzük, hányféle bundába lehet öltöztetni a tapsifülest.

Bob és Bobek

A Bob és Bobek a csehszlovák animációs film aranykorának egyik legfontosabb rajzfilmsorozata, ami 1979-től összesen 8 évadot és 91 epizódot élt meg. A sorozat egy nagy, Bob, és egy kisebb nyuszi, Bobek lehetetlen kalandjait követi nyomon – és amely természetesen tökéletesen megfelelt a keleti blokk tömeges fogyasztásra készült alkotásokra vonatkozó elvárásainak, vagyis ideológiailag korrekt rajzfilm került a tévék előtt cseperedő szocialista ifjúságnak. Persze a két nyúl értéke és sikere nem csak ebben volt mérhető. A két nyulat ugyan első ránézésre csak a mérete különbözteti meg egymástól, Bob egy szorgalmas, a fizikai erőnlét fontosságát hangsúlyozó és bölcselkedő karakter, míg Bobek inkább a többet ésszel, mint erővel figura: ő a régi bölcsességek helyett inkább az új és okos megoldások híve.

A Bob és Bobek szülőatyja Václav Bedrich nemzetközi hírű cseh gyermekfilmrendező és képzőművész volt, akinek sikerült két olyan nyúlkaraktert teremtenie, amit még a legügyesebb gyerek is le tudott rajzolni – mégis tökéletesen nyúlszerűek a maguk nemes egyszerűségében.

A kockásfülű nyúl

A kockásfülű nyúl pár évvel előzte meg Bobot és Bobeket: ő 1974-ben született a Pannónia Filmstúdióban, ahol 1976-ig összesen két évadnyi animációs rövidfilm készült a főszereplésével. 2018-ban feltámasztották a karaktert, de közel sem akkora sikerrel, mint amekkorával régen futott.

A főhős nyuszi egy igazi talpraesett problémamegoldó, akinek még szuperképessége is van: összecsavart füleivel képes repülni, és a lehető leggyorsabban földet érni ott, ahol szükség van rá. És van: a kockásfülű nyúl nem tűri az igazságtalanságot, az egyenlőtlen harcot és azt, ha szerettei számukra megoldhatatlan problémával szembesülnek. Nem is csoda, hogy a gyerekek körében máig ható sikernek örvendett, és sokan szorongattak kézzel készült, kockás anyaggal bélelt fülű frottírnyulat, mint örök kabalát, ami az ágy alatti démonokat is fél kézzel – és leleménnyel – intézi majd el.

A nyuszi történeteinek forgatókönyvét Marék Veronika írta, akinek többek között Annipannit, Boribont és Kippkoppot is köszönhetjük, az epizódokat pedig Richly Zsolt rendezte, akinek olyan alkotások fűződtek még a nevéhez, mint a Kíváncsi Fáncsi, a Heltai Gáspár meséin alapuló Fabulák és az Árgyélus királyfi.

Ugrifüles

Szintén a Pannónia Filmstúdió (mi más) remeke volt a A legkisebb ugrifüles című bábanimációs sorozat is, amely a mai napig megállja a helyét, ha a gyerekek szórakoztatásáról van szó. A nemrég elhunyt Csukás István történeteiből Foky Ottó rendezte meg az összesen két évadot megélt sorozatot 1975-ben és 1976-ban, amihez igazi színészlegendák (kik mások) adták a hangjukat: Gálvölgyi János, Esztergályos Cecília, Váradi Hédi, Haumann Péter, Halász Judit, Harsányi Gábor, Kern András és még sorolhatnánk.

A legkisebb ugrifüles egy csupaszív karakter, aki kedves tüskéshátú barátjával mindenféle hétköznapinak induló kalandba keveredik. Ugrifülest tulajdonképpen mindenki szereti, mert nem kenyere másokat bántani – és sokszor olybá tűnik, mintha a többiek közül ő tudná a legtöbbet a világról – így nem csak egy kedves nyúl, hanem okos is.

Zajac – A nyuszi

A No, megállj csak! nyuszija igazi kakukktojás a többiek mellett, hiszen az alkotók eredeti igyekezete ellenére – miszerint a nyuszi a pozitív karakter – a sokkal összetettebb és jobban kidolgozott Farkas lett a sorozat igazi főszereplője, és ő is nyerte el a nézők szimpátiáját. Így a Nyuszi, legfeljebb mint a tökéletes, nem sok vizet zavaró mellékszereplőként maradt meg, illetve a Farkas igyekezetének fő célpontjaként. Mondjuk arra a kérdésre, hogy a Farkas miért akarja elkapni a Nyuszit, sosem kaptunk igazi választ, meg kellett elégednünk annyival, hogy csak. A farkas kergeti a nyulat és kész.

A maximálisan pozitív, jóakaró, kedves és minden szempontból tökéletes Nyuszi jó ellenpontja a simlis, gazfickós, piás és dohányzó Farkasnak – akivel épp ezért sokkal könnyebb is azonosulni, mint a példakép nyúllal.

A rajzfilmsorozat története egyébként számtalan izgalmas részletet tartalmaz: a Farkast szinkronizáló Anatolij Papatov például annyira összenőtt a karakterrel, hogy a színész halála után fel is függesztették a sorozatot, mert nem mertek új szinkront keríteni neki – és a sorozat újraindultakor is inkább összevágtak még két részt a már meglévő hanganyagokból, semhogy újat kelljen felvenni. A Farkas szinkronhangjának egyébként először a ’szovjet Bob Dylant’ Vlagyimir Viszockijt szerették volna az alkotók, ám a pártvezetés ezt mereven elutasította - azt viszont megtűrték, hogy a Farkas az első részben Viszockij egyik dalát dúdolja kötélmászás közben.

A rajzfilmsorozatban amúgy központi szerepet játszottak az aláfestő zenék, amelyeket nagyrészt a zenei rendezők tulajdonában lévő lemezekről másoltak át – és amelyeket nem soroltak fel a stáblista végén, így sokról nem is tudni pontosan, hogy micsoda. Nem úgy a főcímzenéről: az ugyanis Deák Tamás magyar zeneszerző Vízisí című szerzeményének egy részlete – ami a Mézga család egyik epizódjában is felcsendül.

Fehér nyúl és Kerge nyúl

Ugyan az Alice Csodaországban irodalomi mű, számos feldolgozása létezik – és többek között a Disney is hozzányúlt az angolszász országokban igazi klasszikusan számító szürreális gyerekkönyvhöz. Az animációs film rögtön két, egymástól teljesen különböző nyúlkaraktert is szolgáltat nekünk: az egyik a folyton siető és késésben lévő Fehér nyúl, akit Caroll annak idején kifejezetten negatív karakternek teremtett: viselkedését és kedvességét a hatalomtól teszi függővé, vagyis felfele bókol, lefele gonoszkodik, illetve túlzott buzgalmával és fontoskodásával csak rossz hangulatot kelt. A rajzfilmben a Fehér nyúl egy idősebb, kövérkés hivatalnokra hajaz, akinek folyton valami fontos elintéznivalón jár az esze, és erről rendszeresen tájékoztatja a környezetét is.

A Kerge nyúl ezzel ellentétben egy elvarázsolt figura, aki még arra sem képes figyelni, hogy vajon töltött-e már teát vagy sem. A Disney-rajzfilm karakterének egyik érdekessége, hogy alakját a szinkronhangját kölcsönző Jerry Colonnáról mintázták. A figura maga bolondos, kelekótya és a vastag szemöldöke miatt kissé agresszívre is sikeredett, így a gyerekek inkább féltek tőle, mint kedvelték.

A Disney-féle Alice Csodaországban története nem volt egyenes út a sikerhez: a rajzfilmkészítőt már kora fiatalkora óta mozgatta a könyv, illetve az abban rejlő megfilmesítési lehetőségek. Először egy félig élőszereplős, félig animációs filmben gondolkodott (Mary Pickforddal a főszerepben!), ám a projektet sokáig jegelni kellett a világválság és a világháború miatt. Az egyik verzió forgatókönyvét maga Aldoux Huxley írta – ám Disney végül a teljes animációs film mellett döntött, mert a korabeli technikák csak ebben a verzióban tették lehetővé, hogy hűen adja vissza a történet egészét.

A filmet először 1951-ben mutatták be moziban, Londonban – ám olyan langyos visszhangot kapott, hogy a rendező életében nem is került még egyszer filmszínházba. Ám beütöttek a hetvenes évek a pszchihedelikus korszak, amiben egy csapásra sikerré vált a mű – annyira, hogy 1971-ben és 1981-ben is bemutatták. A ’71-es bemutatót egy olyan rádiószpottal reklámozták, amihez a Jefferson Airplane játszotta fel a film White Rabbit című dalát.

 Nyuszi

A Micimackóra ugyanaz vonatkozik, mint a fent említett műre: A.A. Milne klasszikusa már bőven a megdisneysítés előtt elnyerte méltó helyét a gyerekirodalomban – ám az animációs verzió Nyuszija természetesen nem egyezik meg 100 százalékosan az írott verzióval.

Milne Nyuszi karakterében nyoma sincs a kényszerességnek és a türelmetlenségnek, ám ugyanannyira szereti játszani a főnököt és szeret szervezkedni. A rajzfilmben kap egy kertet is, amit műgonddal nevelget – és amit nem szívesen oszt meg másokkal. A kissé öreguras—házmesteres Nyuszi nem fél a konfliktusoktól, szereti megmondani, amit a helyzetekről gondol – és szereti eljátszani a mártírt, ha azt adja a helyzet.

Az 1977-ben bemutatott Micimackó kalandjai volt az utolsó olyan egész estét Disney-rajzfilm, amiben Walt Disney személyesen is közreműködött.

Tapsi Hapsi

Nyulas cikk nem létezhet Tapsi Hapsi nélkül, aki a világ egyik legismertebb és legkedveltebb nyúlfigurája – és aki nem csak egy igazi, hamisítatlan amerikai kulturális ikon, hanem a Warner Bors. hivatalos kabalaállata is.

Maga karakter a harmincas években született, de az első hivatalos Tapsi Hapsi rajzfilmnek az 1940-ben bemutatott A Wild Hare című animációs rövidfilmet tartják – ebben hangzik fel először Mel Blanc szinkronhangján az azóta már szállóigévé vált What’ s up, Doc?-ot (Mi újság, hapsikám?). A kisfilm annyira jól sikerült, hogy a stúdió még Oscar-jelölést is kapott a vadászok eszén folyamatosan túljáró nyúlért.

És Tapsi Hapsi legnagyobb ereje pont ez: ő a nyúlkarakterek szupersztárja. Okos, laza, vicces és legyőzhetetlen – ő az, aki a vadászidény kellős közepén is a lehető legnagyobb magabiztossággal grasszálhat az erdőben, hiszen neki biztos, hogy nem eshet bántódása. Ő nem csak a vadásztól nem fél: a Bolondos dallamok egyik epizódjában sem marad alul, amikor kenyértörésre kerül a sor. A sorozat alkotói törhették is a fejüket rendesen, hogyan tartsák meg a karaktert annak ellenére szimpatikusnak, hogy sosem veszít – így Tapsi Hapsi győzelmeit minden egyes alkalommal meg kellett támogatni valamilyen morális indokkal. Kínosan ügyeltek arra, hogy a nyúl csak akkor vegye fel a kesztyűt, amikor belekényszerítik a helyzetbe – illetve Tapsi hapsi híres arról, hogy gyakran kibeszél a tévéből a közönséghez, így könnyen lehet vele azonosulni, és az ő szemszögéből vizsgálni az eseményeket.

Tapsi Hapsi karaktere bőven túlnőtt a nyúlságon: a figura már nem csak egy rajzolt alak, hanem egy remekül összerakott komikus karaktere is, akin generációk nőttek föl – és ő lett a második rajzolt karakter, aki csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en Mickey Egér után. Valamiben természetesen sikerült lenyomnia a konkurens stúdió híres egerét: 1997-ben a nyúl kapott először hivatalos amerikai postabélyeget, ami minden idők 7. legkeresettebb amerikai bélyege lett – az alapján, hogy hányat vásároltak meg és mennyit nem használtak fel belőle.

Nem mellesleg az amerikai haditengerészet tiszteletbeli alhadnagya – ez aztán a karrier, nem?

Ezzel a listával kívánok minden kedves olvasónak Kellemes Húsvéti Ünnepeket – és sok nyulat!