Fát ültetni a karantén alatt is lehet. Bojár Iván Andrással, a 10 millió Fa Alapítvány megálmodójával beszélgetünk.
Nagyszabású ünnepi ültetési akcióhetet tervezett a 10 millió Fa Alapítvány a Föld Hetére, amit felülírt a járvány. A 130 csoportból álló országos közösség tagjai mégsem dőltek hátra, nem engedték el a tavaszt. 20 ezer fiatal fát ültettek el főként magánkertekben. A mára több mint 50 ezer követőt számláló közösség még a vírus előtt tette fel magasra a lécet: Idén 150 ezer fa elültetése a cél. Az otthonmaradás időszakában virtuális kihívást is indítottak a földi klíma gyógyulásáért, és a bizonytalan helyzet okozta szorongásaink kezelésére. A mozgósítás célja az volt, hogy bezártságunkban is borítsuk virágba a gangot, vagy ha kertünk van, ültessünk otthon legalább egy fát. A közösség mostanra a fák mellett megannyi örömnövényt is elültetett. És nem csak fákat, hangsúlyos gondolatokat is ültettek, hiszen a Föld Hetén elindult a 10 millió TV adása is.
Ezek óriási számok, ahhoz képest, hogy karantén van és tavaly 15.000 fát tettek a földbe a közösség tagjai. A leállás hatására kijózanodunk? A járvány végre magukhoz téríti az embereket?
Egy éve a klímaváltozás felforgató hatása foglalkoztatott közvetlenül. Nem láttam összefüggésében az ökoszisztéma, a biodiverzitás és a globalizáció jelenségei közti kapcsolatokat. Nem voltam zöld, csak egy ember, aki érteni szeretné, hogy mi veszi körül, mitől imbolyog, csapódik ijesztő kilengéssel a hajó a talpa alatt.
Mivel a vírus és a klímaváltozás természete hasonló, sokak számra, akik eddig személyes benyomásaik alapján óvatos tartózkodással vagy épp tagadással kezelték a klímaváltozás tényét, megélhetővé teszi annak valódi működését. Mindkét válság kibontakozása exponenciális. Nem egyenletes, ahogy életünkben a hétfőket keddek, majd szerdák és csütörtökök követik. Itt a hétfőre szerda, majd arra máris szombat érkezik, és így tovább, átugrálva időszinteket és minőségi állapotokat. Ennek felismerése tervezhetővé teszi az előttünk lévő szűkülő időt. Ha valami, talán ez megköszönhető a vírusnak, hiszen sokak számára élményt ad az emberiséget fenyegető globális folyamatokról, megélhetővé teszi azok természetét. A környezetrombolás hatása most egyértelműen felszínre került. Az emberek rájönnek arra, hogy milyen is lehetne az életük.
Azt nem tudom, hogy mennyire fogunk kijózanodni, az viszont látható – ha épp nem a nagy képet nézzük – hanem a közösségek, a családok életét, akkor valami egészen szokatlan, békebeli hangulatot áraszt, ahogy családok saját kertjeikben piknikeznek, gördeszkások és tollasozók foglalják el a máskor forgalmas, autóktól terhelt utakat. Remélem, hogy ez nem csak egy pillanatfelvétel, hanem elnyújtható, valamennyire megtartható állapot.
Hogyan lehet ebben a helyzetben megtartani egy ekkora közösséget?
A mozgalom ereje maga a közösség. A leállás előtt mi is, mint mindenki, óriási munkában voltunk, gőzerővel terveztük a tavaszi ültetéseket, készítettük elő az együttműködéseinket, mert az idei terv 150 ezer fa elültetése volt Magyarországon, amelynek jelentős részét a tavaszi ültetési szezonra kalkuláltuk. Amikor hirtelen megállni kényszerültünk, hagytunk magunknak egy lélegzetvételnyi időt arra, hogy átgondoljuk, hogyan is mehetnénk tovább. Sokáig nem húztuk a gondolkodást, tényleg csak egy nagylevegő volt, mert a közösség tagjai gyorsan felráztak minket az alkotó, építő ötleteikkel. Eddig is tudtuk, hogy a mozgalom ereje óriási és teremtő, de ezen a ponton mutatkozott meg igazán, hogy mire is képesek a 10 millió fások. Gyorsan feltalálta magát a közösség. Kidolgozták az alternatív és biztonságos ültetés lehetőségeit. Baján, Bonyhádon és Szilaspogonyban is közösségi ültetés volt, megfelelő távolságtartással, Szegeden és Budapesten, a 22. kerületben érintkezés nélküli, facsemete kiosztós megoldást fejlesztettek ki a helyi csoportok. Kecskeméten rekord mennyiségű, összesen 5000 db fát sikerült elültetni.
A valódi tartalékaink helyben, a kisvárosokban, falvakban, Budapest kerületeiben vannak, bárki szabadon csatlakozhat a kezdeményezéshez. Ahogy eddig is, összefogással sikerült idén már 20.000 fát elültetnünk és kitalálnunk, hogyan lehetnénk mégis jelen a közösségünk életében, ha személyesen most nem is találkozhatunk. Így jött az ötlet, hogy a hiányzó látogatások, beszélgetések és közösségi ültetések helyett üljünk le egy virtuális asztal köré és segítsünk eligazodni egymásnak a jövőt illető kérdésekben.
Ebből lett a 10 millió TV?
Ebből lett egy nagy virtuális asztal, amit jó sokan körbe tudunk ülni. A 10 millió TV valójában egy elírás, először 10 millió Fa TV akart lenni, de végül meghagytuk, mert hiszünk a véletlenekben. És mert ezekből lesznek a legnagyobb ügyek! Ahogy az már lenni szokott, amikor kitaláltuk az irányt, a 10 millió TV-t, sorra jöttek a segítő kezek, ismert emberek, tudósok, gondolkodók, közgazdászok, etológusok, biológusok, klímaszakértők és művészek álltak saját szakértőink mellé, hogy diskurzusokat folytassunk a minket feszítő kérdésekről. Beszélgettünk a gazdasági válságról, mint esélyről, a kisközösségek jövőjéről, arról, hogy vajon eljön-e a kertek kora? De fontos téma volt a planetáris egészség és a változó étrend is, hogy csak néhányat említsek az érdekes kérdések közül. Volt néhány elkezdett vállalati együttműködésünk, köztük voltak olyanok is, amelyekkel tavasszal ültettünk volna. Közülük az egyik cég munkatársa felhívott bennünket, hogy tudnak-e mégis valamit segíteni. Történetesen egy IT-s vállalkozás volt, és nekünk pont nagy szükségünk volt technikai segítségre abban, hogyan tudunk beszélgetéseket élőben közvetíteni a FB közösségünk számára. Elképesztő lelkesedéssel, néhány nap alatt összeraktak számunkra egy használható, körbeülhető virtuális asztalt, úgy, hogy még húsvét nagypénteken is órákon át a fejlesztéssel és a teszteléssel foglalkoztak. Nagyon hálásak vagyunk ezért.
Mi lehet a titok, amiért ilyen lelkesedéssel állnak mellétek az emberek? Ilyen vonzó dolog a faültetés?
A faültetés békés, szelíd dolog, miként a fákkal együtt élni, abban a léptékben együtt gondolkodni fizikai értelemben is, amit egy fa kiterjedése tud biztosítani, amelynek árnyékába egy nagy család vagy baráti kör le tud ülni. Ezek az értéket most különösek fontosak lettek, meghatványozódtak. Ilyen gondolkodásmóddal kellene a világban működnünk, szemben a méretek bűvöletével, a teljesítmény-orientáltsággal, a folyamatos fejlődési kényszerrel. Ezzel szemben az a mértéktartás, amit egy fának a lombozata az emberi életre, mint egy keretre ráhelyez, sokkal inkább pártolandó. Én hiszek abban, hogy a civilek lesznek majd azok, akik meggyőzik a politikusokat is a légszennyezettséget megállító törvények meghozataláról, mert a vírus által okozott leállás korántsem oldotta meg a klímakérdést.
Ha végre lehet majd újra közösségben ültetni és már nem kell virtuális asztal mellett beszélgetni, marad a TV?
Most úgy látjuk, hogy igen, marad. Ha nem is napi rendszerességgel, de szeretnénk ilyen formán is tartani a kapcsolatot a közösségünk tagjaival és mindenki mással, akit hasonló kérdések foglalkoztatnak, mint minket. Májusban hetente két alkalommal jelentkezünk majd, lesz egy keddi magazin adásunk, ami inkább szakmai, kertészeti, praktikus témákat ölel fel, és lesz egy pénteki, leginkább közéleti betekintést nyújtó talkshow. Műsorvezetőink továbbra is nagyon izgalmas és impozáns emberek: Fázold Helga, Novák Péter, Tüske Ferenc és jómagam, Bojár Iván András. Ez egy nagyon heterogén közösség, sokfélék vagyunk, sok izgalmas, közös témánk van. Bármeddig tudnánk beszélgetni.
