Anya a szalmakalap, anya a szandál, a sortba gyűrt trikó, a sál, sapka és a gumival összevarrt, párosan elhagyott kesztyű.
Anya az… anya az nulla. Anya nulla, mint a nullás kilométerkő. Anya a kiindulás, az út, meg az M3-as bekötő is. Anya az origó, a reggel és a kerámialapra égett kávé. A lötykölős rántotta, a kikönyörgött palacsinta, az ebédlőben szétrobbant habszifon. Anya a századjára lesütött sütemény és a tízórai csomagolt, házi, cukor helyett megsózott kakaóscsiga. Ami finom.
Anya az eldugott uzsonnás almák meg a kommandós ételtartó doboz, a megolvadt csoki, az elseftelt ebédpénz, az ellógott utolsó óra, az elhagyott tornazsák. Anya a fekete egyentornadressz.
Anya egy. Anya egy sejt, amiből lett többmilliárd, amik még meg tudják mondani, hogy anya ki. Anya a biológia, anya a kémia, anya a biokémia. Anya egy gondosan preparált steril metszet egy elektronmikroszkóp alatt, ami felett okos emberek görnyednek évtizedek óta. Mert anya a tudás, a keresőmotor, a szótár és a számológép. Anya a pad alatt olvasott könyv a szoba legmagasabb polcáról.
Anya a gázkar egy hőlégballonban. Anya a locsolóba töltött kiforralt víz. Anya a félfamentes rajzlapra kent tempera, a buborékok körül a málnaszörp, a tégla között a malter. Anya a puha padló és az erős plafon. Anya az estére behúzott függöny.
Anya fekete doboz.
Anya a folyosón égő halvány lámpa. Anya a narrátor és a dirigens. Anya a jól megírt mellékszereplő, a kellékes, a statiszta, a jelmeztervező, a sminkmester, a fővilágosító és az operatőr. Anya a büfékocsi utolsó megkent szendvicse.
Anya a lehányt póló, a lehányt szőnyeg, a lehányt párna, anya a hányás után ivott első korty. Anya a szalvéta, a folpack, az alufólia, a zacskó, a műanyag tető, a fagyisdobozban tartott petrezselyem. Anya a beszegett terítő.
Anya a metrók hétvégi pörköltszaga.
Anya kézikönyv, összeszerelési útmutató, naptár, térkép, és anya a napilapok hátoldalán a képregény. Anya az örökké fejthető keresztrejtvény.
Anya az erkélyen várt, postás hozta nyugdíj, anya a klórszagú otthonka, anya a pálya és verseny nélküli rajtkő, anya a rúd nélküli rúdugrás, anya a hajó alatt folyó. Anya a könyv nélküli betű, a vers nélküli rím, a kotta nélküli zene, a pakli nélküli cinkelt lap, a mérték nélküli mértékletesség. Anya a törvény nélküli kiskapu.
Anya a Nagy Hadronütköztető. Anya az ember a Holdon, a Marson, a Vénuszon, a Jupiter gyémántesőjében és a Nap.
Anya az első tavaszi rügy, az első nyári zápor, az első sárga falevél ősszel, anya az első téli hópehely. Anya a szalmakalap, anya a szandál, a sortba gyűrt trikó, a sál, sapka és a gumival összevarrt, párosan elhagyott kesztyű.
Anya az anya, az én anyám, a te anyád, meg te, aki anya vagy. Anya az előjel nélküliség, anya a görbülő horizont, anya a megérthetetlenül feltétel nélküli, anya az én, a te, a mi, az együtt – anya az, aki kikacsint belőlük, amikor látni kell, nem csak tudni.
Anya az anya. És minden más is.
