A Bosszúállók rendezői és kaszkadőrkoordinátora, valamint Chris Hemsworth egy kőkemény vérszivattyú erejéig újra összeállt: ez a Netflix legújabb dobása, a Tyler Rake: A kimenekítés.
Joe és Anthony Russo a Bosszúállók: Végtelen háború és Végjáték rendezőiként Hollywood legbefolyásosabb alkotói közé emelkedtek, ezt pedig bevallottan arra igyekszenek most felhasználni, hogy producerként tehetséges filmeseket és izgalmas projekteket futtassanak fel. Egyik első ilyen produkciójukban saját kaszkadőrkoordinátoruknak, Sam Hargrave-nek adták a rendezői széket, főszereplőnek pedig megszereztek egy régi ismerőst Chris Hemsworth személyében. A végeredmény pedig az utóbbi évek, ha nem is legeredetibb, de egyik legjobb és legkeményebb akciómozija lett.
Tyler Rake (Hemsworth) kiégett zsoldos, aki tulajdonképpen halálvágyból vállalkozik a leglehetetlenebb küldetésekre. Így amikor megkeresik, hogy szabadítsa ki egy indiai drogbáró fiát, akit a rivális gengszterfőnök rabolt el, kapva kap az alkalmon, és azonnal Dakába utazik egy maroknyi csapattal, de annál nagyobb tűzerővel. Csakhogy Rake-et átverik munkaadói, így hirtelen két tűz között találja magát, miközben gengszter-gyerekkatonáktól a város összes korrupt rendőréig mindenki rá (és védencére) vadászik.
Nem véletlenül emeli ki a magyar cím az eredetihez (Extraction) képest így a főszereplő nevét, hiszen Tyler Rake pontosan ugyanaz a kategória, mint Jack Ryan, John Wick vagy Jason Bourne. Márkanévvé vált szuperkatona, egyszemélyes hadsereg, akire még több tucat, hasonló formulát követő történetet fel lehetne húzni. A kimenekítésben ebből a szempontból nincs semmi különleges, szépen kipipálja a kötelező árulásokat, giccses háttértragédiákat, de persze a hangsúlyt arra helyezi, hogy Rake hogyan vágja át magát egy hadseregnyi gengszteren és korrupt rendőrön.
És ez a lényeg, a rendező Sam Hargrave ugyanis több évtizedes kaszkadőrkoordinátori és dublőri múlttal a háta mögött pontosan tudja, hogy hova lehet még fokozni azt a kaszkadőrmutatvány-parádét, amiről azt hittük, hogy Chad Stahelski és David Leitch munkássága (John Wick 1-3., Atomszőke) már csúcsra járatta. Ez nemcsak az ép ésszel kivitelezhetetlennek tűnő ütésekre, esésekre és kivégzésekre értendő, hanem arra is, hogy Hargrave pontosan tudja, hogyan lehet még egy fokkal fantáziadúsabban, látványosabban kidolgozni a koreográfiákat, kameramozgásokat.
Ugyanakkor ez egyben A kimenekítés egyetlen rákfenéje is: néhol már túlzó, mennyire igyekszik rálicitálni példaképeire. Ha az Atomszőke legendás egysnittes akciójelenetéről híres, akkor Hargrave-nek rögtön egy 12 perces, bravúrkodó hosszú beállítás kell, amelyben felvonultatja a kaszkadőrmutatványok teljes skáláját: kézitusa, tűzharc, autós üldözés, hatalmas ugrások és esések következnek egymás után, vágatlanul. Csakhogy pont saját komplexitása miatt ezt az "egy" snittet valójában nagyjából 30 különböző felvételből kellett összeragasztani, viszont ezek a digitális átkötések borzasztó feltűnőek, a videojátékszerű nézőpont miatt pedig pont a jelenet leglátványosabb momentumait nem tudjuk kiélvezni. Kisebb mértékben, de ugyanez igaz a fináléra, ahol akkora mennyiségű ellenfél jön szembe egy annyira jellegtelen környezetben, hogy az összecsapás követhetetlen és repetitív céllövöldévé silányul.
Meglepő módon a film éppen azon a fronton nem vérzik el, ahol várnánk: a papírvékony, szájbarágós drámázás sem soknak, sem kínosnak nem bizonyul, amiben nagyban közrejátszhat, hogy A kimenekítés eredetileg képregényként született meg. Azaz számos olyan részletét kidolgozták, amelyek meg sem jelennek a vásznon: nem tudjuk, hogy mi az a titokzatos szervezet, akiknek Tyler Rake dolgozik, kik a bajtársai és milyen a hozzájuk fűződő viszonya, de ettől nem hiányérzet marad bennünk, hanem valóságszagúbbá válik az élmény azáltal, hogy nincs minden eleme kényszeresen belekötve saját kirakósába. Persze valószínűleg cseppet sem lenne érdekesebb, ha több derülne ki maga Tyler Rake vagy akár zsoldosvállalkozása múltjáról, barátairól és ellenségeiről, mégsem azt érezzük, hogy ezekkel a részletekkel írók kényszeresen próbálnak valami keretet adni sztorijuknak, hanem azt, hogy mindig csak futó bepillantást kapunk egy egyébként részletgazdagabb történetbe, amely folyamatosan további felfedezésre vár(na).
Ettől még a Tyler Rake: A kimenekítés távolról sem világmegváltó darab, inkább olyan, mint főhőse: egy dologhoz ért, de abban kíméletlenül ügyes. Ezt nézve pedig még az is megbocsátható, hogy kissé túl komolyan veszi, hogy minden korábbi akciófilmet felülmúljon.
A Tyler Rake: A kimenekítés teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.
