Az Upload című új sci-fi-sorozat szerint korántsem komfortos a mennyország.
Nyugatias kultúránkban a halál fogalomköre éppúgy a pénz körül forog, mint életünk majdnem minden egyéb dimenziója. Az elhunyt szerettünk emlékéhez méltó temetés alaposan megkönnyíti pénztárcánkat, egy korrekt koporsó vagyonokat kóstál, de a hamvasztás sincs ingyen, a temetők és templomok mellett létesített virágboltok tulajdonosai pedig gyermekeik továbbtanulásáért reménykednek abban, hogy sosem feledkezünk meg az eltávozottakról. Ez idáig mondhatjuk, hogy teljesen rendben van, mert megszoktuk, ám vajon milyen mentális és kulturális sokkot fog jelenteni, ha a halál és a körülötte felépített iparág egy egészen új dimenzióba, a digitalizáció környezetébe helyeződik át... akár már a közeli jövőben.
Az Amazon Prime Videón nézhető Upload alapvetése szerint a 2030-as évek elejére megvalósítható a szinte hibátlan tudatfeltöltés, amely fejlettségben odáig jutott, hogy mindazok, akik félnek a teljes elmúlástól, és még pénzük is van, választhatják a „tradicionális" halál helyett a virtuális valóságot, ahol a sok terabyte-os túlvilágban használatos avataroknak, a kódsorokból megszülető fenséges lakomáknak és a virtuális szexélményeknek csak a költségeket kezelő családtag bankszámlája szabhat határt. A számos forgalomban lévő digitális túlvilág egyikébe, egy meglehetősen otthonos, konzervatív berendezésű luxusszálloda képét öltő VR-környezetbe kerül feltöltésre súlyos autóbalesete után a programozó Nathan Brown (Robbie Amell), aki személyes ügyfélközpontosa, úgynevezett „angyala", a szűkös tőkével és magánéleti problémákkal küszködő Nora (Andy Allo) útmutatását követve igyekszik megtalálni azt, amiért érdemes élni a halál után úgy, hogy minden túlvilági költését mániákusan ragaszkodó, ugyanakkor kiszámíthatatlan barátnője, Ingrid (Allegra Edwards) kezeli.
Az Upload 2020-ban aktuális tudományos-fantasztikus, szép lassan teljes mértékben tudományossá és kevésbé elképzeltté váló témákat jár körbe, úgymint önvezető autók, virtuális valóságok, egyre összetettebb mobilaplikációk és persze a tudatfeltöltés. Utóbbi a világot technológiájával uralma alá hajtani kívánó emberiség számára egyre fontosabb közeljövőbeli céllá, a transzhumanizmus és a marsutazás mellett szintén meghódításra vágyó területté válik. Nem meglepő, hogy a sci-fi berkein belül is egyre több eszmefuttatás születik meg a témában, gondolkodztak rajta például az Évek alatt és a Valós halál alkotói is, de még az Agymenők egyik részében is viccelődtek vele a készítők. Az Upload azonban jó eséllyel a tudatfeltöltés tudományos-fantasztikus elképzelésének eddigi legrészletesebb elemzése, hiszen bátran, sőt, talán vakmerően meri letisztázni a dolgozat mögött rejlő forrásgondolatokat: a tudatfeltöltés hosszú távon gyógyír lehet a halálra, avatarokba bújtatott adatként akár örökké élhetünk. Az Upload ezt megkapóan sokszínű környezetként gondolja végig, virtuális valóságának előnyeit és hátulütőit is alaposan felépíti, és csak utána mutatja be ezeket. A földi tudatunk öröklétének lehetőségéből fakadó egzisztenciális kérdések tekintetében azonban nem ás annyira mélyre.
Ennek elsősorban nem az az oka, hogy az alkotók felületesek lennének, vagy képességeikhez képest túl sokat vállalnának. Erről nincs szó. A fajsúly mérsékeltségének oka az, hogy az Upload - habár első benyomásunkat és várakozásainkat ez alaposan megcáfolhatja - alapvetően vígjáték. Hardcore science fictionbe ágyazott, epizódról epizódra egyre több paranoiathriller-elemet felvonultató, de végsős soron akkor is komikus alkotásról van szó, amely így alaptémái ellenére összhatásban viszonylag távol esik a Valós haláltól vagy a Különvéleménytől (amelyre futurisztikus világábrázolásában és üldözési mániájában időnként hajaz), és sokkalta közelebb kerül a túlvilág lehetőségét intelligens humorral feldolgozó A jó helyhez. Utóbbi fantasyként, míg jelen cikk alanya sci-fiként prezentálja a halál utáni életet, amelynek alakulása A jó helyben erkölcsi, míg az Uploadban bizony anyagi kritériumokhoz van kötve. Nathannek félhalott állapotban még az apróbetűs felhasználási feltételeket is alá kell írnia, mielőtt feltöltésre kerülhetne a vonzó szállodaformára kódolt, digitális másvilágba, ahol egy zacskó virtuális chipset is csak akkor burkolhat, ha a szolgáltatónál nyitott számláját kezelő barátnője befizeti a nasi árát.
Kevesebb filozofikus gondolkodás a létezésről, helyette lazább, szórakoztató, de egyáltalán nem bugyuta hangvétel, és egy adag romantika. Meglepő, hogy utóbbit mennyire szépen és zökkenőmentesen simítják bele az írók az összképbe, ezzel a főhős halálának rejtélye és a virtuális túlvilág részletezése mellett a Nathan, Nora és Ingrid között formálódó szerelmi háromszöggel is izgalmassá téve a sorozatot. Ehhez persze szükség van három nagyszerű színészre is, amiből kettőt meg is kapunk, és ezzel ki is egyezhetünk. Igen, csak kettőt, mert az az igazság, hogy a főszereplő Robbie Amell, habár szimpatikus srác, sajnos az első évad alapján édeskevés egy ilyen komplex produkcióhoz. Mintha kisugárzásban és színészi tehetségben is egy klónozott Chris Hemsworth fekete piacra továbbmásolt kalózverziójáról lenne szó, így viszonylag nehéz vele azonosulni. Szerencsére a hölgyek megmentik a színészgárdát, főleg Andy Allo, aki rendkívül érzékeny, mélyre nyúló, erőteljes játékkal kelti életre Norát, a történet legsokoldalúbb karakterét, ám a minden epizódban más-más benyomást keltő, néha utálni-, máskor szánni-, aztán meg kifejezetten szeretnivaló Ingridet megformáló Allegra Edwards is remek alakítást nyújt.
Az Upload kapcsán végső soron egyvalami hat kissé furcsának: túlzottan optimistának tűnik, már ami a digitális technológia fejlődésének sebességét illeti. Radikális változásokat képzel el jelenünkhöz képest bő tízéves távlatba, így sokoldalú és vonzó jövőképének bizonyos elemei a 2030-as években újranézve hasonlóan megmosolyogtatónak tűnhetnek majd, mint a Vissza a jövőbe 2. 2015-ös repülő autói. Például a drónra szerelt tableten keresztül, távolról igazoltató rendőröket nehezen látom magam előtt tizenöt év múlva, ám az is igaz, hogy nem olyan régen még mondjuk az okostelefon fogalmával sem voltunk tisztában, ma pedig létezésünk alapvető elemeként kezeljük, ráadásul olyan korban élünk, amikor a jövőt még megtippelni is csak nehezen lehet. Vagyis a konklúzió: tudja a fene.
Amit viszont biztosan tudunk, az nem más, mint az, hogy az Upload szórakoztató, magával ragadó, többnyire vicces, de számos alkalommal elgondolkodtatóvá is váló széria, amelynek már be is rendelték a második évadát, és nem hiába, hiszen az első tíz rész félbehagyott kérdésekkel és új konfliktusokkal búcsúzott a nézőktől. Sok minden kiderülhet még az életről, amely odaát, a hálózat túlfelén várja az előfizetőket.
